Érzéseim...

"Tudod ez az egész így nem ér. Néha el kellene küldened, messzire. Mert ha te kérnél, elmennék. A világ végére is. El kellene küldened, hogy ne érezzem, milyen mikor magamra hagysz, hogy ne tudjam meg soha, milyen mikor becsapod az ajtót, és megtiltod, kövesselek. Ha…

Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni,…

Csak Neki, a legfontosabbnak engeded meg, hogy porig alázzon. És mikor ott lent fekszel és érzed, hogy a kimondott szavak, mint férgek emésztik a lelked, mikor megpróbálod talpra állítani nyamvadt tested, akkor néhányan körbeállnak és nevetnek, mert nem érthetik meg, Te így is…

Lassan jöttél, óvatosan. Mindig aprókat léptél, Egyre beljebb és beljebb haladtál. Nem döntöttél le falakat, nem törtél be ajtókat. Csendben érkeztél. Szinte észrevétlenül nyitottad ki a legtitkosabb kapukat. Most ott állsz az utolsó előtt, kezedben a kilincs. De észreveszlek,…

Lehetne akár valóság. Hisz én is állhatnék ott, rettegve, anélkül, hogy tudnám, mit vétettem.És, ha egyszer ott leszek… megbénulva a forgatag közepén lenéző szemek és gúnyosan kiejtett szavak hálójában. Az idő, mintha megállna, én pedig csak menekülnék a tömegből.…

Szürke reggel, olyan, mint száz másik. Szúrós hideg az arcommal játszik. De én nem, nem  vagyok ébren. Apró könnycseppek akadozva indulnak. Vizes vonalat húzva a mélybe haladnak. De én nem, nem sírok. Jön egy kéretlen emlék. Gondolataimba férkőzik, majd suttogva egy szót…

Aprolekosan becsomagoltam, majd rejtegettem, aztan vartam a megfelelo pillanatra, ami vegul sose jott el. Es neha-neha ha a szekrenyem legsotetebb sarkaban megpillantom a vilagos csomagolopapirt, elfog a vagy, hogy valakinek odaadhassam. Mar epp hajolnek erte, mikor belul a lelkem ket fele…

Néha még hiányzik, de már csak néha. Vajon egyszer ez is elmúlik? Lehet évek múltán már a nevét se tudom majd? Félek ettől azért. De talán pont ez a félelem az, ami nem engedi, hogy elfelejtsem.

Ott ültem a fűben és néztem az eget, ahogy beborul. Érezni akartam a nyári zápor cseppjeit a testemen, mélyeket lélegezni az eső illatából. Megtisztulni kívül és belül. Majd várni a napot, hogy felszárítsa ázott bőrömet, és elvigye lelkem fájdalmas titkát.***Súlyokat…

Szárnyakat adtam. Megtanult repülni. Először örömmel néztem, ahogy szállt a magasban. Később féltem, hogy messze megy, szebb tájakat lát és az én egyszerű otthonomat kopott viskónak tartja majd. Rettegtem, hogy elhagy a távoli vidékek hívogató szellőiért. Régen hittem…

Nem akarom ragozni, sem szépíteni. Ez van és kész. Lehet feleslegesen aggódom, de úgy bennem van. Talán a múltbeli csalódások miatt. Kellenek a változások. Néha jobbra kell menni, mikor balra szeretnék. Csak azt nem értem, hogy miért csapják rám mindig az ajtót. Most…

Mikor minden jó, mikor minden passzol, mikor nevetned kéne. Aztán váratlanul megtudsz, meghallasz, meglátsz valamit és rádöbbensz valami kimaradt, valami hiányzik. És a legrosszabb mikor szembesülsz vele, hogy Te nem passzolsz a folyamatba, Te lógsz ki. Ekkor már hiába nyugtatod magad,…

Tudod, van, hogy elmegy és nem hagy semmit maga után. Nem búcsúzik el, nem ír levelet. Egyszerűen csak kisétál az ajtón. Te azt hiszed, viccel, nem gondolja komolyan. Vársz, hogy majd nyílik az ajtó és belép. Nem érdekelne a magyarázat: hol volt, mit csinált. Te csak folytatni…

Ha tudnád mennyit jelent nekem ölelésed, bizonyára gyakrabban zárnál karjaidba.

Ha egyszer olyan nyelven mondom, amit csak a tündérek beszélnek, ugye akkor majd keresel egyet, csak azért, hogy megértsd szavam? Nem adod fel ugye, ha nem leled meg őket az első fa árnyékában? Ugye folytatod a keresést? Lehet hetekbe, hónapokba telik, míg találsz egyet, de ugye…

Egy éjjel sírok majd. Fájni fog a lelkem. Lehet, egyedül leszel Kezembe veszem a telefont. Eszembe jutnak majd biztató szavaid, bölcs gondolataid, mosolyt csaló történeteid. Telnek a percek és én egyre erősebben érzem, hogy hallanom kell a hangod.Tárcsázok. Lassan. Minden egyes…

Ma reggel is megnéztem őket. Mind katonasorban ott álltak a polcomon. Hol is lehetnének, hisz minden este gondosan leellenőrzöm, hogy megvannak-e. Ritkán érek hozzájuk, csak a port törlöm le róluk. Féltem őket. Talán, mert azokhoz a napokhoz kötődnek, melyeket úgy szerettem. De…

Van mikor elromlik. Először próbálod megjavítatni, de nem találsz olyan embert, aki segíteni tudna. Majd nekiállsz egyedül. Finom mozdulatokat végzel, nem akarsz nagyobb kárt tenni benne. Rászánsz több órát, napot, esetleg heteket, hónapokat. Végül elfogynak az ötleteid. Mérges…

Egyszer régen valahol egy távoli réten éldegélt egy undok kavics és egy jóságos virág. A kavics a közeli tóról álmodott, meg akarta fürdetni magát benne. A kis virág legnagyobb örömét a kirándulók csodáló tekintete és mosolya jelentette. Egy meleg nyári napon egy férfi…

Mérges voltam. Megüthettem volna, mégsem tettem. Pedig talán akkor megszabadulok ettől a tehertől. Ha kiadtam volna a dühöm, akkor lehet súlyos teherként nem nehezedne még mindig rám. De nem tettem. Összetéptem leveleit, fényképeit. Falhoz vágtam, amit tőle kaptam. Azt hittem…

Féltem, hogy elveszítem, ezért szorosan magamhoz öleltem. Nem is sejtettem ekkor, hogy egyszer majd ölelő karom lesz gyilkosa.

Néha a csillagok végtelenjébe vágyódom. De mielőtt elindulnék, rádöbbenek: félek, hogy soha nem találnék haza.

Ha léteznek tündérek, biztos valami eldugott helyen élnek, ugye?Ülök a vonaton. Elképzelem, ahogy több mint száz évvel ezelőtt robogott ezen a szakaszon. Sehol egy villanyoszlop, füstölgő gyárkémény, betonút. Elvétve megpillantok egy parasztembert, amint baktat szekerével a…

Néha elfelejtek dolgokat. Késve fizetek be egy számlát, otthon hagyom a könyvemet, nem veszek tejet. Előfordul, hogy mérgelődöm, haragszom magamra, amiért kiment a fejemből. Másnapra ezek jelentéktelenné válnak. Hisz nem történik tragédia, ha néhány forint késedelmi kamatot…

Vannak különböző dolgaink, amik fontosak nekünk. Kör, háromszög, négyzet, téglalap, rombusz alakúak. Mindegyiknek megvan a megfelelő helye, ami csak az övé. Hiszen akármilyen szép és jó a kör, de nem pótolja a négyzetet. Mind különböző. Mind egyedi. Mindegyikre…