Szürke reggel, olyan, mint száz másik. Szúrós hideg az arcommal játszik. De én nem, nem vagyok ébren.
Apró könnycseppek akadozva indulnak. Vizes vonalat húzva a mélybe haladnak. De én nem, nem sírok.
Jön egy kéretlen emlék. Gondolataimba férkőzik, majd suttogva egy szót mond. De én nem, nem hiszek neki.
A helye már kihűlt, de én mégis érzem. Karon fog egy idegen. De én nem, nem hagyom, hogy elvigyen.
Elől lassú léptek, hátul közelgő kopogás. Egy régóta várt hiányzó ölelés. De én nem, nem akarom, hogy elnyeljen.
Harci lándzsák között nincs már álma. Üres tekintete, monoton hangja szívemet véresre marja. De én nem, nem akarom, hogy kimondja.
Apró könnycseppek akadozva indulnak. Vizes vonalat húzva a mélybe haladnak. De én nem, nem sírok.
Jön egy kéretlen emlék. Gondolataimba férkőzik, majd suttogva egy szót mond. De én nem, nem hiszek neki.
A helye már kihűlt, de én mégis érzem. Karon fog egy idegen. De én nem, nem hagyom, hogy elvigyen.
Elől lassú léptek, hátul közelgő kopogás. Egy régóta várt hiányzó ölelés. De én nem, nem akarom, hogy elnyeljen.
Harci lándzsák között nincs már álma. Üres tekintete, monoton hangja szívemet véresre marja. De én nem, nem akarom, hogy kimondja.
