Érzéseim...

Nem vihetsz el oda, ahová nem akarok menni.

Lassan jöttél, óvatosan. Mindig aprókat léptél, Egyre beljebb és beljebb haladtál. Nem döntöttél le falakat, nem törtél be ajtókat. Csendben érkeztél. Szinte észrevétlenül nyitottad ki a legtitkosabb kapukat. Most ott állsz az utolsó előtt, kezedben a kilincs. De észreveszlek,…

Nem a fájó emlékek kínoznak, hanem a boldog percek hiánya. Tudod, talán csak azért akarok elmenni, hogy visszajöhessek. Hogy fájjon mikor távolodom, hogy hiányozzak, mikor nem láthatsz és, hogy majd örülj, ha visszatérek. Igen, talán csak érezni akarom, hogy boldog vagy, hogy…

Úgy várom azt a napot, mikor majd érzed, hogy hiányzik az az apróság az életedből, amit más nem adhat meg. Mikor rádöbbensz, hogy el kell mondanod. És mikor majd kopogtatsz, én pedig beengedlek.

Lehetne akár valóság. Hisz én is állhatnék ott, rettegve, anélkül, hogy tudnám, mit vétettem.És, ha egyszer ott leszek… megbénulva a forgatag közepén lenéző szemek és gúnyosan kiejtett szavak hálójában. Az idő, mintha megállna, én pedig csak menekülnék a tömegből.…

Szürke reggel, olyan, mint száz másik. Szúrós hideg az arcommal játszik. De én nem, nem  vagyok ébren. Apró könnycseppek akadozva indulnak. Vizes vonalat húzva a mélybe haladnak. De én nem, nem sírok. Jön egy kéretlen emlék. Gondolataimba férkőzik, majd suttogva egy szót…