Érzéseim...

Már nem emlékszem arra a pillanatra, mikor először a karodba vettél, nem tudom felidézni azt az éjszakát, amit először töltöttem nálatok, és nem rémlik az a nap sem, mikor először kóstoltam meg húslevesed. Nem emlékszem az első "szeretlek"-re, puszira, ölelésre, esti…

Igazából már nem tudom felidézni azt a pontot, amikor valóság átfordult és minden  amiben mélyen hittem gyerekes álomképpé változott. Ha görcsösen akarnám, talán találnék egy estét, egy helyszínt vagy egy mondatot, amire ráfoghatnám, hogy ez az, ami ilyenné tett. Talán…

Nem aludt valami jól éjjel. Bár az egész procedúrát, amit az ágyban művelt túlzás lenne alvásnak nevezni. Az órára pillantott hajnali egykor, fél háromkor, fél négykor, aztán hat óra után 20 percenként. Keservesen telt az éjszaka azon időszaka is, mikor rövidebb időkre…

Csak Neki, a legfontosabbnak engeded meg, hogy porig alázzon. És mikor ott lent fekszel és érzed, hogy a kimondott szavak, mint férgek emésztik a lelked, mikor megpróbálod talpra állítani nyamvadt tested, akkor néhányan körbeállnak és nevetnek, mert nem érthetik meg, Te így is…

Lassan jöttél, óvatosan. Mindig aprókat léptél, Egyre beljebb és beljebb haladtál. Nem döntöttél le falakat, nem törtél be ajtókat. Csendben érkeztél. Szinte észrevétlenül nyitottad ki a legtitkosabb kapukat. Most ott állsz az utolsó előtt, kezedben a kilincs. De észreveszlek,…

Nem a fájó emlékek kínoznak, hanem a boldog percek hiánya. Tudod, talán csak azért akarok elmenni, hogy visszajöhessek. Hogy fájjon mikor távolodom, hogy hiányozzak, mikor nem láthatsz és, hogy majd örülj, ha visszatérek. Igen, talán csak érezni akarom, hogy boldog vagy, hogy…

Úgy várom azt a napot, mikor majd érzed, hogy hiányzik az az apróság az életedből, amit más nem adhat meg. Mikor rádöbbensz, hogy el kell mondanod. És mikor majd kopogtatsz, én pedig beengedlek.

Lehetne akár valóság. Hisz én is állhatnék ott, rettegve, anélkül, hogy tudnám, mit vétettem.És, ha egyszer ott leszek… megbénulva a forgatag közepén lenéző szemek és gúnyosan kiejtett szavak hálójában. Az idő, mintha megállna, én pedig csak menekülnék a tömegből.…

Szürke reggel, olyan, mint száz másik. Szúrós hideg az arcommal játszik. De én nem, nem  vagyok ébren. Apró könnycseppek akadozva indulnak. Vizes vonalat húzva a mélybe haladnak. De én nem, nem sírok. Jön egy kéretlen emlék. Gondolataimba férkőzik, majd suttogva egy szót…

Tudod, lesznek majd néhányan, akik zord idők meleg sáljaként tekintenek rád. Gyönyörű napokat élhetsz át, Te leszel a legfontosabb, legszebb, legcsodálatosabb. De a rossz időt majd egy nap elviszi a szél és eljön az a verőfényes délelőtt mikor már nem lesz szükség a Te…

Aprolekosan becsomagoltam, majd rejtegettem, aztan vartam a megfelelo pillanatra, ami vegul sose jott el. Es neha-neha ha a szekrenyem legsotetebb sarkaban megpillantom a vilagos csomagolopapirt, elfog a vagy, hogy valakinek odaadhassam. Mar epp hajolnek erte, mikor belul a lelkem ket fele…

Olyan hihetetlen az egesz. Te, es en veled szemben. Annyi ev utan. Emlekszem, mikor utoljara lattalak. A napra, az idore, az utcara, arra, mit vettem fel  aznap es talan mindenre olyan aprolekosan, mintha tegnap tortent volna, es mintha eletem egyik legfontosabb esemenyekent tartanam szamon.…

Tán a boldogsághoz kevés egy üveg bor, de egy találkozas elhozhatja. Talán a szavak néha nehezek és fájnak, de az az ölelés feledtett mindent. Tán az a szó csak nyolc betű, de az az érzes, ami benne van a világot jelentheti. Talán az álmok, álmok maradnak, de mégis jó…

Holnap 11óra...Egy rövidke elbeszélgetés... és talán 3 hónapig Soria városának lakosa lehetek...Szorítsatok! Nagyon!Egy álom válhat valóra holnap... egy csodálatos álom...

Olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem. Mikor lelkem nem bírja az akadályok súlyát, mikor nem tudom melyik a helyes irány. Te jönnél, megölelnél, biztatnál, erőt adnál. Hinnél bennem és én hinnék neked.

Az ember néha csak megy. Nem néz se oldalra, se hátra, se fel, se le. Nem figyel. A mozgás automatikus. Bal láb majd a jobb, megint bal, majd jobb és így tovább. Még el nem érkezik az a pont. A cél, ahová indult. Megérkezik és nem emlékszik az útra, kikkel találkozott, a fákra,…

...ha nem mondom,...ha nem látszik,...ha távol vagyok,...ha haragszom, ...ha tagadom, ...ha nem akarod.

Néha még hiányzik, de már csak néha. Vajon egyszer ez is elmúlik? Lehet évek múltán már a nevét se tudom majd? Félek ettől azért. De talán pont ez a félelem az, ami nem engedi, hogy elfelejtsem.

Ott ültem a fűben és néztem az eget, ahogy beborul. Érezni akartam a nyári zápor cseppjeit a testemen, mélyeket lélegezni az eső illatából. Megtisztulni kívül és belül. Majd várni a napot, hogy felszárítsa ázott bőrömet, és elvigye lelkem fájdalmas titkát.***Súlyokat…

mikor a nagyapád 5 éves gyerek szintjén van,mikor nem mersz kimenni egyedül este az utcára,mikor egy vetélkedő kiakaszt,mikor egy telefonhívás luxus,mikor saját magad döntöd romba, amit építettél,mikor nem hallgat meg,mikor nem ért meg,mikor már elveszett a közös hang,mikor a…

Nah ezen a hétvégén tényleg minden volt. Félelem, gondok, örömök, nevetések, rokonok, programok, napsütés, zuhé. Szombati nap az aggódás, a műtét jegyében telt. Így a szokásos programunkat sem ejtettük meg, hanem maradt a "betegápolás". Aztán vasárnapra, hogy a…

Szárnyakat adtam. Megtanult repülni. Először örömmel néztem, ahogy szállt a magasban. Később féltem, hogy messze megy, szebb tájakat lát és az én egyszerű otthonomat kopott viskónak tartja majd. Rettegtem, hogy elhagy a távoli vidékek hívogató szellőiért. Régen hittem…

Talán nincs rosszabb mint, mikor a látom a szeretet lény szemében a fájdalmat, az ismeretlentől való rettegést. És érzem a halál jelenlétét, aki bár most csak egy apró fuvallatot hintett felé, de tudom csak hetek, hónapok, esetleg néhány év kérdése és végleg elragadja tőlem.…

Egyszerre van a születésnapunk, csak míg neki a 10ik, addig én már kicsit előrébb tartok. Mindenesetre rám (is) várnak, hogy jelentkezzek a születésnapi játékokba. Kiskoromban mit meg nem adtam volna, ha megforgathatom a szerencsekereket. Meg a táskás játékot is szerettem igaz, azt…

...látom a fényt az árnyékban...érzem a meleget a hidegben...hallom a dallamot a csendben...olvasom az írhatatlant...kezemben tartom a megfoghatatlant...repülök szárnyak nélkül...úszok a végtelenben...álmodok az örömmel...bújócskázom a nevetéssel...sétálok a…