Ott ültem a fűben és néztem az eget, ahogy beborul. Érezni akartam a nyári zápor cseppjeit a testemen, mélyeket lélegezni az eső illatából. Megtisztulni kívül és belül. Majd várni a napot, hogy felszárítsa ázott bőrömet, és elvigye lelkem fájdalmas titkát.
Súlyokat adtál. Nagyon nehéz terheket kellett vállamnak cipelnie. Vonszoltam poros utakon, eső után sáros talajon, szúrós bozótosok között tűző napon, de végül feladtam. A testem nem bírta tovább. Láttam a csalódást a szemeidben. Mégegyszer megpróbáltam, de karjaim már nem engedelmeskedtek. Erőtlen kezeim közül kicsúsztak a súlyos kilók.
Olyat kértél, amire én képtelen vagyok. Mégis erőmön felül küzdöttem, majd végül vesztettem.
Elmentél. Hagytam.
***
Súlyokat adtál. Nagyon nehéz terheket kellett vállamnak cipelnie. Vonszoltam poros utakon, eső után sáros talajon, szúrós bozótosok között tűző napon, de végül feladtam. A testem nem bírta tovább. Láttam a csalódást a szemeidben. Mégegyszer megpróbáltam, de karjaim már nem engedelmeskedtek. Erőtlen kezeim közül kicsúsztak a súlyos kilók.
Olyat kértél, amire én képtelen vagyok. Mégis erőmön felül küzdöttem, majd végül vesztettem.
Elmentél. Hagytam.
