Érzéseim...

Elmélyülten húzta a vonalat a homokban. Én csak mosolyogtam rajta, hisz olyan nevetségesnek tűnt, ahogy egy fiatalember erőlködik, hogy a kör mértanilag pontos legyen.  Talán körzőt is használt volna, ha nem mérföldekre vagyunk a civilizációtól. Rajzoltak nekem már sok…

Csak Neki, a legfontosabbnak engeded meg, hogy porig alázzon. És mikor ott lent fekszel és érzed, hogy a kimondott szavak, mint férgek emésztik a lelked, mikor megpróbálod talpra állítani nyamvadt tested, akkor néhányan körbeállnak és nevetnek, mert nem érthetik meg, Te így is…

Nem a fájó emlékek kínoznak, hanem a boldog percek hiánya. Tudod, talán csak azért akarok elmenni, hogy visszajöhessek. Hogy fájjon mikor távolodom, hogy hiányozzak, mikor nem láthatsz és, hogy majd örülj, ha visszatérek. Igen, talán csak érezni akarom, hogy boldog vagy, hogy…

Úgy várom azt a napot, mikor majd érzed, hogy hiányzik az az apróság az életedből, amit más nem adhat meg. Mikor rádöbbensz, hogy el kell mondanod. És mikor majd kopogtatsz, én pedig beengedlek.

Tudod, lesznek majd néhányan, akik zord idők meleg sáljaként tekintenek rád. Gyönyörű napokat élhetsz át, Te leszel a legfontosabb, legszebb, legcsodálatosabb. De a rossz időt majd egy nap elviszi a szél és eljön az a verőfényes délelőtt mikor már nem lesz szükség a Te…

...ha nem mondom,...ha nem látszik,...ha távol vagyok,...ha haragszom, ...ha tagadom, ...ha nem akarod.

...látom a fényt az árnyékban...érzem a meleget a hidegben...hallom a dallamot a csendben...olvasom az írhatatlant...kezemben tartom a megfoghatatlant...repülök szárnyak nélkül...úszok a végtelenben...álmodok az örömmel...bújócskázom a nevetéssel...sétálok a…

Ha majd nem csap meg virágok közt illatod, Ha majd nem hallom szélben nevetésed, Ha majd nem rajzolódik ki felhőkből arcod, Ha majd, nem érzem gyengéd zápor cseppjeiben érintésed,Majd talán akkor, el tudlak felejteni.

Ha egyszer mindkettőnk gyomra üres lenne, de csak egyetlen szelet kenyér heverne az asztalon. Én boldogan nézném, ahogy enyhíted vele éhséged. De Te biztosan megfeleznéd.

Mikor nem keresel, nem hívsz, mindig arra gondolok, hogy nem tudsz. De sose fordul meg a fejemben, hogy esetleg nem akarsz.

Ha tudnád mennyit jelent nekem ölelésed, bizonyára gyakrabban zárnál karjaidba.

Ha egyszer visszanézel a parton és rádöbbensz, hogy már régóta csak a te lábad hagy nyomot a homokban, akkor visszaszaladsz-e kétségbeesve, hogy megtalálj?

Ha egyszer olyan nyelven mondom, amit csak a tündérek beszélnek, ugye akkor majd keresel egyet, csak azért, hogy megértsd szavam? Nem adod fel ugye, ha nem leled meg őket az első fa árnyékában? Ugye folytatod a keresést? Lehet hetekbe, hónapokba telik, míg találsz egyet, de ugye…

Mondd, lefesthetem a megkarcolt ajtót?Mondd, megragaszthatom az eltépett papírt?Mondd, megvarrhatom a kiszakadt kabátot?Mondd, megjavíthatom, ami elromlott?És mondd, semmissé tehetem a bántó szavakat?Mondd, el tudom feledtetni veled elhibázott tetteimet?Mondd, elérhetem, hogy csak a jóra…

Ma igazán fárasztó és érdekes napom volt. Hajnalban kellett kelni, ami csak kicsi hisztivel ment, hiszen majdnem kettő óra volt, mire találkoztam az ágyammal. Öcsémnek ígértük meg anyummal, hogy elkísérjük erre a rendezvényre. Ugye ő most fejezi be a középiskolát és úgy…

Egyszer csend, máskor zene.Egyszer szó, máskor tett.Egyszer könny, máskor mosoly.Egyszer haragszom, máskor hiányzol.Egyszer bántalak, máskor féltelek.Egyszer ellöklek, máskor ölellek.Egyszer velem vagy, máskor messze jársz.Egyszer szeretlek, máskor is.

Talán, ha többet beszélgetnénk, és kevesebbet veszekednénk.Talán, ha többet néznénk egymás szemébe, és kevesebbet a tévét.Talán, ha többet ölelnénk egymást, és kevesebb könnycsepp jutna a párnának.Talán, ha gyakrabban találkoznánk, és kevesebb lépést tennénk…

Voltál már úgy, hogy megírtad a levelet, de nem küldted el? Elolvastad százszor-ezerszer. Minden a helyén van, minden passzol.  Nincs benne indulat, sem vád, felesleges ömlengés, megalázkodás. Csak olyan természetes, mint Te vagy. Lényegtelen dolgokról írtál, arról, hogy mi…

Mérges voltam. Megüthettem volna, mégsem tettem. Pedig talán akkor megszabadulok ettől a tehertől. Ha kiadtam volna a dühöm, akkor lehet súlyos teherként nem nehezedne még mindig rám. De nem tettem. Összetéptem leveleit, fényképeit. Falhoz vágtam, amit tőle kaptam. Azt hittem…

Féltem, hogy elveszítem, ezért szorosan magamhoz öleltem. Nem is sejtettem ekkor, hogy egyszer majd ölelő karom lesz gyilkosa.

Ha léteznek tündérek, biztos valami eldugott helyen élnek, ugye?Ülök a vonaton. Elképzelem, ahogy több mint száz évvel ezelőtt robogott ezen a szakaszon. Sehol egy villanyoszlop, füstölgő gyárkémény, betonút. Elvétve megpillantok egy parasztembert, amint baktat szekerével a…

Minden angyal életében eljön az a pillanat, mikor teste hirtelen megremeg, majd egész lényét átjárja a melegség. Ekkor már tudják, hogy megfogant az a  gyermek, akinek élete során útitársai lesznek.Sokat álmodoztam rólad. Elképzeltem milyen leszel. Talán szőke hajú és kék…

Reggel megérintett. Pedig sokszor észre se veszem, hogy létezik, hogy szükségem van rá, hogy megvilágít és felmelegít. Olyan természetesnek tűnik, talán mert szinte mindennap látom. Szeretem a napot. Néha persze ő is fájdalmat okoz, apró sugaraival megégeti a bőröm. Előfordul,…

Van, hogy az ember azért akar jobb lenni, hogy elérje álmát. Ragaszkodik, küzd, reménykedik, néha megalázkodik, talán földre rogy a fájdalomtól. Mégsem adja fel, mert előtte a cél.De előfordul, hogy az ember hiába próbálkozik, hiába győzi le a korlátait, hiába éri el a…

Vannak különböző dolgaink, amik fontosak nekünk. Kör, háromszög, négyzet, téglalap, rombusz alakúak. Mindegyiknek megvan a megfelelő helye, ami csak az övé. Hiszen akármilyen szép és jó a kör, de nem pótolja a négyzetet. Mind különböző. Mind egyedi. Mindegyikre…