Reggel megérintett. Pedig sokszor észre se veszem, hogy létezik, hogy szükségem van rá, hogy megvilágít és felmelegít. Olyan természetesnek tűnik, talán mert szinte mindennap látom. Szeretem a napot. Néha persze ő is fájdalmat okoz, apró sugaraival megégeti a bőröm. Előfordul, hogy napokig nem látom. Van, hogy eltakarják a felhők, néha én rejtőzöm el előle. Hiányozni is szokott, ilyenkor várom a reggelt, hogy lágy kezecskéivel végigsimítson az arcomon.
Néha vágyom rá, hogy láthassam az igazi arcát, mikor olyan hatalmas, mikor ragyog. De hiába próbáltam megpillantani, a szemeim nem bírták. Tudom, lehetetlen, hogy teljes pompájában megcsodáljam tekintetét. Szerintem tudja ő is. Talán ezért ébreszt minden reggel olyan finoman, és ezért varázsolja csodaszéppé az eget, mikor nyugovóra tér.
Talán a vágyam sose teljesül, mégis mindennap kapok tőle két gyönyörű ajándékot, amit nem is kértem. A napfelkeltét és a napnyugtát.
Néha vágyom rá, hogy láthassam az igazi arcát, mikor olyan hatalmas, mikor ragyog. De hiába próbáltam megpillantani, a szemeim nem bírták. Tudom, lehetetlen, hogy teljes pompájában megcsodáljam tekintetét. Szerintem tudja ő is. Talán ezért ébreszt minden reggel olyan finoman, és ezért varázsolja csodaszéppé az eget, mikor nyugovóra tér.
Talán a vágyam sose teljesül, mégis mindennap kapok tőle két gyönyörű ajándékot, amit nem is kértem. A napfelkeltét és a napnyugtát.
