- Magával utazott az öreg néni, ugye? – kérdezte, miközben elvette tőlem a menetjegyet.
Bólintottam.
- Minden reggel felszáll erre a vonatra. Majd keres valakit, és mindig gondosan ügyel arra, hogy olyan ember legyen, akivel még nem találkozott. Kiválaszt egy idős hölgyet vagy egy fiatal fiút, nem számít neki se a kor, se a származás, csak, hogy legyen egy üres hely mellette. Leül, és a tíz perc alatt, míg megérkezünk a szomszéd faluba, egy pillanatra sem csukja be a száját. Borzalmas egy öregasszony. – jegyezte meg gúnyosan.
- Engem egyáltalán nem zavart. Csak egy beszédes néni, nem több.
A kalauzt láthatóan nagyon meglepte, hogy nem helyeseltem és értettem egyet vele. Visszaadta a lekezelt jegyet, majd elindult kifelé. Az ajtóban azonban váratlanul megfordult:
- Tudja, a legérdekesebb az, hogy egyetlen kenyérért kell útra minden reggel. Ő mondta nekem egyszer, azért teszi, mert a szomszéd faluban finomabbat süt a pék.
- A kenyér csak ürügy. Nem ez a valódi oka, hogy minden reggel vonatra száll.
A férfi meglepetten lépett vissza a folyosóról, levetette kalapját majd leült velem szemben. Érdekelte, mit tudhat egy utas egyetlen út alapján, amit ő hónapok alatt nem vett észre
- Akkor mi lenne a valódi ok?
- Az a tíz perces út, míg a vonat az egyik faluból a másikba ér. Neki az utazás nem a szükséges rossz, mint legtöbbünknek, akik itt ülünk a fülkékben, és percenként többször figyeljük az óránkat, hátha attól majd gyorsabban telik az idő. Őt az a tíz perces út tartja életben, és nem a kenyér, amit hazavisz. A történetei táplálják, melyeket újra és újra átél, mialatt meséli nekem vagy épp magának. Tudja, én csodálom őt, hogy mindennap korán felkel egy beszélgetésért. Feladhatná ő is, panaszkodhatna, hogy fáj a lába, és milyen keserű minden este, mikor magányosan fekszik le, de nem mondja, ahogy azt sem, mennyire fájdalmas reggelente erőt meríteni megtépázott lelkéből, hogy bal lába után a jobbal is lépjen. A szavai, de még a tekintete is végig csak azt suttogja, ő még élni akar. Csak egy kíváncsi szempár kell neki tíz percre. Ezt pedig nem tagadhatjuk meg tőle, nem igaz?
- Ma szerda van. Maga megadta neki, hogy legyen csütörtökje is. Remélem, holnap felszáll valaki, aki a pénteket is megteremti.
Azzal felvette kalapját, majd kisétált az ajtón. Folytatta a munkáját, és én soha többé nem láttam.
