Ha léteznek tündérek, biztos valami eldugott helyen élnek, ugye?
Ülök a vonaton. Elképzelem, ahogy több mint száz évvel ezelőtt robogott ezen a szakaszon. Sehol egy villanyoszlop, füstölgő gyárkémény, betonút. Elvétve megpillantok egy parasztembert, amint baktat szekerével a földúton vagy teheneket legelészni a mezőn. Időnként megállunk egy állomáson. Emberek szállnak fel-le. Üdvözölnek, ismeretlenül. Gyerekek csodálják a sipoló masinát. Mindenki izgatott, mindenki mosolyog, hisz nem mindennap fordul meg gőzmozdony a városban.
Hirtelen fékez a vonat, és én visszatérek a jelenbe. Koszos fülke, összefirkált falak. Emberek, akik kerülik a másik tekintetét.
Eszembejutnak ismét a tündérek. Valami nyugodt helyen élhetnek, ahol nincs villanyoszlop, szeméthegyek, betonút. De talán ott, a hatalmas fák árnyékában egy nyári napon, ha találkozik két idegen tündér.....
Talán ők még tudnak örülni egymásnak, ismeretlenül.
Ülök a vonaton. Elképzelem, ahogy több mint száz évvel ezelőtt robogott ezen a szakaszon. Sehol egy villanyoszlop, füstölgő gyárkémény, betonút. Elvétve megpillantok egy parasztembert, amint baktat szekerével a földúton vagy teheneket legelészni a mezőn. Időnként megállunk egy állomáson. Emberek szállnak fel-le. Üdvözölnek, ismeretlenül. Gyerekek csodálják a sipoló masinát. Mindenki izgatott, mindenki mosolyog, hisz nem mindennap fordul meg gőzmozdony a városban.
Hirtelen fékez a vonat, és én visszatérek a jelenbe. Koszos fülke, összefirkált falak. Emberek, akik kerülik a másik tekintetét.
Eszembejutnak ismét a tündérek. Valami nyugodt helyen élhetnek, ahol nincs villanyoszlop, szeméthegyek, betonút. De talán ott, a hatalmas fák árnyékában egy nyári napon, ha találkozik két idegen tündér.....
Talán ők még tudnak örülni egymásnak, ismeretlenül.
