Érzéseim...

...jól esett: mikor a kismacska mellettem aludt el...meglepett: a sok vacak, amiket évek alatt összegyűjtöttünk...kiakasztott: "olyan jó fiam van, ugye?"...megnyugtatott: a séta...megnevetetett: Anya...kifárasztott: a takarítás...féltem: a csalódástól (mondjuk ettől…

Úgy félévenként körülbelül anyumra rájön, hogy átrendezze az egész lakást. Most megint ezt az időszakát éljük életünknek, amit bevallom annyira nem élvezek. Már lassan egy hete elkezdtünk pakolászni, a cél az volt, hogy anyum hazahozott iratainak (legalább 12 szatyor és a…

Jóvan. Nem értek már semmit. Nem is akarok. Lehet engem békénhagyni és elfelejteni. Unom már a bocsánatkéréseket, a sajnálomokat, és a sorrykat. Utálom az ígéreteket, a hazugságokat, a kedves, de üres szavakat. Nem kell a képmutatás, sem a megjátszott fájdalom, sem a sajnálat.…

Néha, mint egy váratlan fuvallat. Nem számítok rá, mégis megérint. Kellemes. Valami újat hoz, mi utána már többet akarok, már nem elég az enyhe fuvallat, szellőt akarok, majd szelet és végül már a vihar után sóvárgok. Mikor pedig eljön a villámlás, akkor döbbenek rá, hogy…

Meg lehet-e szokni az örömöt, a boldogságot, a mosolyt, a barátságot, a szerelmet, a szeretet? És mikor válik megszokássá egy mozdulat, egy mondat, egy kapcsolat? Miért biztosabb a régi, a már bevált, mint az új? Miért félünk a bizonytalantól, miért nem merünk kockáztatni? És…

Nem akarom ragozni, sem szépíteni. Ez van és kész. Lehet feleslegesen aggódom, de úgy bennem van. Talán a múltbeli csalódások miatt. Kellenek a változások. Néha jobbra kell menni, mikor balra szeretnék. Csak azt nem értem, hogy miért csapják rám mindig az ajtót. Most…

És ha igen, akkor kicsoda? A családom és, akik szeretnek vajon tényleg engem látnak? Vajon tényleg az a lány vagyok, akit ők hisznek? Nem gondolják-e, hogy jobb vagyok?És azok, akik haragszanak, akiknek ellenszenves vagyok, akik ítélkeznek feledtem, akik lemondtak rólam... Vajon ők nem…

Nem tudok arról írni, amiről kéne. Nem tudok arról írni, amit érzek. Nem tudom leírni, hogy VÉGE. Igen, valami változott. Bennem. Nem mondom, hogy minden full happy Nem mondom, hogy nem lehetne jobb. De elégedett vagyok, őszintén örülök, nevetek, jól érzem magam a bőrömben. Jó…

Mikor minden jó, mikor minden passzol, mikor nevetned kéne. Aztán váratlanul megtudsz, meghallasz, meglátsz valamit és rádöbbensz valami kimaradt, valami hiányzik. És a legrosszabb mikor szembesülsz vele, hogy Te nem passzolsz a folyamatba, Te lógsz ki. Ekkor már hiába nyugtatod magad,…

Viszonylag hamar, a 90es évek közepén megkaptuk első számítógépünket. Akkor még ugye nem kellett wordben beadandó dolgozatokat szerkesztenem, és még az internet csodás világát sem ismertem. Szóval abban az időszakban a drága 486-os gépünket csak játékra használtam. Ezek…

Tegyük fel, hogy van egy nem éppen példaértékű életet élő híresség, aki gondoskodik róla, hogy minden héten az újságok címlapjára kerüljön. Egyesek idegeid borzolja, másokat szórakoztat, és vannak olyanok is akiknek munkát biztosít. Szóval tény és való, hogy a mai…

Tudod, van, hogy elmegy és nem hagy semmit maga után. Nem búcsúzik el, nem ír levelet. Egyszerűen csak kisétál az ajtón. Te azt hiszed, viccel, nem gondolja komolyan. Vársz, hogy majd nyílik az ajtó és belép. Nem érdekelne a magyarázat: hol volt, mit csinált. Te csak folytatni…

Tegnap is, ma is többször nekikezdtem, hogy leírok ide pár dolgot, valami kis szösszenetet vagy akármit, hogy ne legyen hiányotok, de egyszerűen nem megy.Történtek dolgok tegnap is, ma is, sokat filóztam is rajtuk, hogy megosszam vagy ne, de aztán rájöttem, hogy olyan kavar van bennem,…

Ha majd nem csap meg virágok közt illatod, Ha majd nem hallom szélben nevetésed, Ha majd nem rajzolódik ki felhőkből arcod, Ha majd, nem érzem gyengéd zápor cseppjeiben érintésed,Majd talán akkor, el tudlak felejteni.

Mindegy, melyikünk teszi meg az első lépést, hisz sokkal fontosabb, hogy általa közelebb kerülünk egymáshoz.

Ha egyszer mindkettőnk gyomra üres lenne, de csak egyetlen szelet kenyér heverne az asztalon. Én boldogan nézném, ahogy enyhíted vele éhséged. De Te biztosan megfeleznéd.

Mikor nem keresel, nem hívsz, mindig arra gondolok, hogy nem tudsz. De sose fordul meg a fejemben, hogy esetleg nem akarsz.

Ha tudnád mennyit jelent nekem ölelésed, bizonyára gyakrabban zárnál karjaidba.

Az élet íze.Mutasd meg mit tudsz!Ez talán csoda!Mit tudsz a felfrissülésről?Ki volt ez?Legyen veled a felfrissülés!Mesélj nekem erről!Valaki keres téged.Légy szerelmes!Szeretnéd megismételni?Hol találtál meg engem?Szükséged van támaszra?Hány óra van?Hogy vagy?Vigyél el…

Néha tényleg abban élek. Sok minden téren nincs még tapasztalatom, van amiket nem tudhatok, hiszek abban, amiben nem kéne és folyamatosan reménykedem. Talán nem baj, talán igen, mert így vannak dolgok, amik jobban fájnak.Anyum mondja néha, hogy nem olyannak látom a világot, amilyennek…

Ha egyszer visszanézel a parton és rádöbbensz, hogy már régóta csak a te lábad hagy nyomot a homokban, akkor visszaszaladsz-e kétségbeesve, hogy megtalálj?

Ha egyszer olyan nyelven mondom, amit csak a tündérek beszélnek, ugye akkor majd keresel egyet, csak azért, hogy megértsd szavam? Nem adod fel ugye, ha nem leled meg őket az első fa árnyékában? Ugye folytatod a keresést? Lehet hetekbe, hónapokba telik, míg találsz egyet, de ugye…

Egy éjjel sírok majd. Fájni fog a lelkem. Lehet, egyedül leszel Kezembe veszem a telefont. Eszembe jutnak majd biztató szavaid, bölcs gondolataid, mosolyt csaló történeteid. Telnek a percek és én egyre erősebben érzem, hogy hallanom kell a hangod.Tárcsázok. Lassan. Minden egyes…

Esténként leülök és megpróbálok valami vidámat írni. Valami olyat, amivel mosolyt csalhatok az arcokra, nem pedig könnyeket. De nem sikerül.Mikor pár hete meg akartam szüntetni a blogot. Ez volt a fő oka. Úgy éreztem, hogy egy olyan embert láttok itt, aki igazán nem is én vagyok.…

Ma reggel is megnéztem őket. Mind katonasorban ott álltak a polcomon. Hol is lehetnének, hisz minden este gondosan leellenőrzöm, hogy megvannak-e. Ritkán érek hozzájuk, csak a port törlöm le róluk. Féltem őket. Talán, mert azokhoz a napokhoz kötődnek, melyeket úgy szerettem. De…