Úgy félévenként körülbelül anyumra rájön, hogy átrendezze az egész lakást. Most megint ezt az időszakát éljük életünknek, amit bevallom annyira nem élvezek. Már lassan egy hete elkezdtünk pakolászni, a cél az volt, hogy anyum hazahozott iratainak (legalább 12 szatyor és a szobámba tuszkoltuk be) találjunk helyet. Nah jelentem, hogy már mindent csináltunk, de a sok vacak még mindig a szoba színvonalát csökkenti. És nem úgy tűnik, hogy ma el fog tűnni. De már beletörődtem, hisz nem mindenki mondhatja el, hogy ennyi tűzveszélyes cuccal él pár négyzetméteren.
Tegnap anyumra rájött a "tologassunk, emeljünk, cipeljünk bútorkat" mánia. Persze ő már ehhez elég idős, szóval Linda meg Attila (inkább utóbbi) próbál megbírkozni az egyik koordinátából a másikba pakolással. Több kevesebb sikerrel jelentem. Kanapé visszakerült oda, ahonnan fél éve kínszenvedések árán elhurcoltuk. A két szekrény emeletre cipelése pedig meghaladta képességeink, így marad nekik a garázs szállásként.
Konyhában, előszobában már szinte minden zug ragyog, még azok is amik eddig csak pár miliméteres többlábú élőlények számára volt megközelíthető. Ma mennyezetet takarítok, mivel esik az eső. De valamelyik nap ajtókat is fogok festeni. Remélem engem is megszáll az ihlet és lefestem a jövőt, mint Isaac. Ha nem az se baj, mert a nagy takarításban találtunk régi játékokat kint a tároló helyiségben. Kék műanyag kard. Már akkor is sejtették, hogy hős leszek.
A tegnapi nap bestje:
Előzményként annyit, hogy 5 órakkor elmentünk tescoba bevásárolni és mikor hazajöttünk nem pakoltunk ki minden egyes szatyorból, csak a hűtőbe cipeltük be a tejet, meg ami odavaló, mert siettünk ki nagyimékhoz.
Fél kilenc felé hazaérünk, Andi meg Én maradtunk az udvaron összeszedni a kiteregetett ruhákat, anyum meg bement a lakásba. Pár másodperc múlva ezt halljuk:
-Mik ezek a szatyrok itt?
Majd néhány pillanattal később:
-Jah, ezeket vásároltuk.
Kiegészítés: Andi elbírta az egyik szekrényt egyedül, ezzel egyéni csúcsát döntötte meg.
Tegnap anyumra rájött a "tologassunk, emeljünk, cipeljünk bútorkat" mánia. Persze ő már ehhez elég idős, szóval Linda meg Attila (inkább utóbbi) próbál megbírkozni az egyik koordinátából a másikba pakolással. Több kevesebb sikerrel jelentem. Kanapé visszakerült oda, ahonnan fél éve kínszenvedések árán elhurcoltuk. A két szekrény emeletre cipelése pedig meghaladta képességeink, így marad nekik a garázs szállásként.
Konyhában, előszobában már szinte minden zug ragyog, még azok is amik eddig csak pár miliméteres többlábú élőlények számára volt megközelíthető. Ma mennyezetet takarítok, mivel esik az eső. De valamelyik nap ajtókat is fogok festeni. Remélem engem is megszáll az ihlet és lefestem a jövőt, mint Isaac. Ha nem az se baj, mert a nagy takarításban találtunk régi játékokat kint a tároló helyiségben. Kék műanyag kard. Már akkor is sejtették, hogy hős leszek.
A tegnapi nap bestje:
Előzményként annyit, hogy 5 órakkor elmentünk tescoba bevásárolni és mikor hazajöttünk nem pakoltunk ki minden egyes szatyorból, csak a hűtőbe cipeltük be a tejet, meg ami odavaló, mert siettünk ki nagyimékhoz.
Fél kilenc felé hazaérünk, Andi meg Én maradtunk az udvaron összeszedni a kiteregetett ruhákat, anyum meg bement a lakásba. Pár másodperc múlva ezt halljuk:
-Mik ezek a szatyrok itt?
Majd néhány pillanattal később:
-Jah, ezeket vásároltuk.
Kiegészítés: Andi elbírta az egyik szekrényt egyedül, ezzel egyéni csúcsát döntötte meg.
