Érzéseim...

Ha nem vagy öszinte az emberekkel, akkor nem tudsz ellazulni sem, mert mindig attol rettegsz, mi lesz ha valami megis kiderul.

Aprolekosan becsomagoltam, majd rejtegettem, aztan vartam a megfelelo pillanatra, ami vegul sose jott el. Es neha-neha ha a szekrenyem legsotetebb sarkaban megpillantom a vilagos csomagolopapirt, elfog a vagy, hogy valakinek odaadhassam. Mar epp hajolnek erte, mikor belul a lelkem ket fele…

Olyan hihetetlen az egesz. Te, es en veled szemben. Annyi ev utan. Emlekszem, mikor utoljara lattalak. A napra, az idore, az utcara, arra, mit vettem fel  aznap es talan mindenre olyan aprolekosan, mintha tegnap tortent volna, es mintha eletem egyik legfontosabb esemenyekent tartanam szamon.…

Tán a boldogsághoz kevés egy üveg bor, de egy találkozas elhozhatja. Talán a szavak néha nehezek és fájnak, de az az ölelés feledtett mindent. Tán az a szó csak nyolc betű, de az az érzes, ami benne van a világot jelentheti. Talán az álmok, álmok maradnak, de mégis jó…

Tobb mindent kellene megosztanom veled. Neha csak meselnem kellene a marol, a felhokrol, az esorol, a napsugarakrol. Neha ki kell adnom, ami bant, ami megmosolyogtat, ami felkavar, ami megnyugtat vagy ami megfog. A lenyem nagyobb darabjat kene rad biznom. Tudod, a ki nem mondott szavak, mint mereg…

http://soria.freeblog.hu/mert kell egy blog az elkövetkező 3 hónapnak.Ez nem szűnik meg. Nagyon szívemhez nőtt már ez a blog, csak úgy érzem, hogy a spanyolországi mindannapok nem férnek bele ebbe a környezetbe.Amint tudok írok ide, addig is remélem, hogy a másikat is szeretettel…

Megyek Soriába. Ennyi. Öröm van ezerrel!!! :))))

Kapaszkodok a reménybe, mely egy vékony szálon függ a végtelen sötétség peremén.

  ¿Quién me va a entregar sus emociones? ¿Quién me va a pedir que nunca le abandone? ¿Quién me tapará esta noche si hace frío? ¿Quién me va a curar el corazón partío? ¿Quién llenará de primaveras este enero, y bajará la luna para que juguemos?…

Holnap 11óra...Egy rövidke elbeszélgetés... és talán 3 hónapig Soria városának lakosa lehetek...Szorítsatok! Nagyon!Egy álom válhat valóra holnap... egy csodálatos álom...

Olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem. Mikor lelkem nem bírja az akadályok súlyát, mikor nem tudom melyik a helyes irány. Te jönnél, megölelnél, biztatnál, erőt adnál. Hinnél bennem és én hinnék neked.

Az ember néha csak megy. Nem néz se oldalra, se hátra, se fel, se le. Nem figyel. A mozgás automatikus. Bal láb majd a jobb, megint bal, majd jobb és így tovább. Még el nem érkezik az a pont. A cél, ahová indult. Megérkezik és nem emlékszik az útra, kikkel találkozott, a fákra,…

...ha nem mondom,...ha nem látszik,...ha távol vagyok,...ha haragszom, ...ha tagadom, ...ha nem akarod.

Néha még hiányzik, de már csak néha. Vajon egyszer ez is elmúlik? Lehet évek múltán már a nevét se tudom majd? Félek ettől azért. De talán pont ez a félelem az, ami nem engedi, hogy elfelejtsem.

Ott ültem a fűben és néztem az eget, ahogy beborul. Érezni akartam a nyári zápor cseppjeit a testemen, mélyeket lélegezni az eső illatából. Megtisztulni kívül és belül. Majd várni a napot, hogy felszárítsa ázott bőrömet, és elvigye lelkem fájdalmas titkát.***Súlyokat…

mikor a nagyapád 5 éves gyerek szintjén van,mikor nem mersz kimenni egyedül este az utcára,mikor egy vetélkedő kiakaszt,mikor egy telefonhívás luxus,mikor saját magad döntöd romba, amit építettél,mikor nem hallgat meg,mikor nem ért meg,mikor már elveszett a közös hang,mikor a…

La 5a estación: El sol no regresa

Nah ezen a hétvégén tényleg minden volt. Félelem, gondok, örömök, nevetések, rokonok, programok, napsütés, zuhé. Szombati nap az aggódás, a műtét jegyében telt. Így a szokásos programunkat sem ejtettük meg, hanem maradt a "betegápolás". Aztán vasárnapra, hogy a…

Régebben imádtam ezt a sorozatot, bár gondolom ezzel nem vagyok egyedül.Együtt néztük tesóimmal Laura, Mary, Nellie Oleson és a többeik kalandjait. Kár, hogy ma már nem adják pedig bele-bele nézegetnék.  Most így utánanéztem a dolgoknak és olyan hihetetlen, hogy a…

Szárnyakat adtam. Megtanult repülni. Először örömmel néztem, ahogy szállt a magasban. Később féltem, hogy messze megy, szebb tájakat lát és az én egyszerű otthonomat kopott viskónak tartja majd. Rettegtem, hogy elhagy a távoli vidékek hívogató szellőiért. Régen hittem…

Talán nincs rosszabb mint, mikor a látom a szeretet lény szemében a fájdalmat, az ismeretlentől való rettegést. És érzem a halál jelenlétét, aki bár most csak egy apró fuvallatot hintett felé, de tudom csak hetek, hónapok, esetleg néhány év kérdése és végleg elragadja tőlem.…

Egyszerre van a születésnapunk, csak míg neki a 10ik, addig én már kicsit előrébb tartok. Mindenesetre rám (is) várnak, hogy jelentkezzek a születésnapi játékokba. Kiskoromban mit meg nem adtam volna, ha megforgathatom a szerencsekereket. Meg a táskás játékot is szerettem igaz, azt…

...látom a fényt az árnyékban...érzem a meleget a hidegben...hallom a dallamot a csendben...olvasom az írhatatlant...kezemben tartom a megfoghatatlant...repülök szárnyak nélkül...úszok a végtelenben...álmodok az örömmel...bújócskázom a nevetéssel...sétálok a…