Még most is vannak olyan pillanatok, mikor nem tudom felfogni, hogy az egész igaz volt és minden, amit láttam, aminek részese lehettem, megtörtént.
Már a délelőtt folyamán felmentem Budapestre. Nagyon izgatott voltam, hisz olyan régóta (október 18.) vártam, hogy elérkezzen ez a nap. Elsétáltam az Aréna előtt, de néhány külfölditől eltekintve nem volt ott senki sem, ezért úgy döntöttem, hogy majd később visszanézek. Fél négy körül érkeztem meg, akkor se voltak sokan, mindenesetre már odaálltam a kapu közelébe. Hat óráig nem sok érdekes történt... aztán megjelentek a biztonsági őrök és akkor hátulról elkezdett a tömeg nyomni egészen fél hétig még be nem engedtek... akkor aztán rohanás... jegyellenőrzésnél adódtak problémák, mert nem olvasta be a jegyeket az automata, hosszas perceket töltöttem a bejárat előtt még végül eldöntötték, hogy nem szórakoznak a "csoda masinával", hanem csak egyszerűen eltépik.
Mihelyt elengedtek meg sem álltam a színpadig, szerencsére alig voltak ott, így középen elől sikerült elhelyezkednem. Hihetetlenül boldog voltam, színpad alig 3 méterre tőlem...
Fél nyolckor még alig voltak emberek, ekkor kezdtem kételkedni abban, hogy tényleg eladtak-e 10 ezer jegyet, de aztán hirtelen annyian lettek a nézőtéren is. Szinte teltház volt, néhány szék maradt csak üresen. Nyolckor kezdődött a program azzal, hogy megjelent két dj, hogy majd szórakoztatja a népet. Szerintem a többségnek nem jött be ez a zene, mert hát egészen távol állt Shakira stílusától. Ez tartott kb. fél órát. Majd megint várakozás következett. Pakolásztak, hangszereltek a színpadon, majd megjelent 3 ember, aki jól alaposan feltörölte a színpadot Shakirának. Ami nem is fura, ha tudja az ember, hogy Shakira minden koncertjén mezítláb lép fel.
Majdnem negyed tíz volt, mikor megszólaltak a hangszerek, majd hamarosan felcsendült Shakira hangja és az Estoy aquí! Nah és itt akadok el, mert ami ezután történt azt nem lehet visszaadni. Azt a hangulatot, érzést, állapotot, örömet, csodálatot, tombolást, ami ott egyszerre hatott az emberre. Hihetetlen gyorsan teltek a percek, észre se vettem és már búcsúzott is... Fantasztikus volt, a hangja betöltötte az egész stadiont, aztán olyan táncokat lejtett, hogy öröm volt nézni. Olyan hangulatot csinált, hogy lent az arénában nem volt olyan ember, aki ne ugrált volna vele együtt!
Életem egyik legszebb élménye volt. Hétfő estig azért bennem volt az, hogy 16ezret kiadni néhány Shakira dalért? Ám a koncert után kétségem sincs afelől, hogy megérte, még többet is!
Egész este olyan boldog voltam és úgy éreztem, ez az amire vártam, sőt még többet is kaptam!
Kedd reggel azonban elfogott egy fura érzés. Valamiféle üresség. Mert tényleg annyira vártam, és fantasztikusan jó volt, de mégis hiányzott az, hogy már nincs mire várnom. Nincs semmi se, ami tudtam, hogy bekövetkezik és jó lesz!
Órákig bolyongtam Pesten. Nem tudtam mit csináljak, merre menjek. Tanácstalan voltam.
Aztán találkoztam egy volt gimis osztálytársammal, ő ment haza és akkor valahogy erőt vettem magamon és azt mondtam neki, hogy én is a buszhoz megyek. Valójában azonban csak vártam arra, hogy valaki eldöntse nekem, hogy hova utazzam.
A busz út vége felé már teljesen kész voltam és nem akartam mást csak sírni és sírni. Aztán akkor, abban az órában nem volt senki, aki meghallgasson, aki megértsen, aki megöleljen és aki azt mondja nincs semmi baj.
Most már jobb, mert helyre tudtam tenni magamban ezt a kis kilengést. Csak néha a nagyon jó után, az ember képes a gödörben landolni.
U.i.: Köszönöm Anyumnak, hogy meghallgatott és mindent, amit kapok tőle!
Neked meg köszönöm a mailt, és, hogy bár velem is nehéz, de elviselsz, és tényleg mindent megoldunk. Tudom, hogy érdekel, ami velem történik, csak néha rámjön ilyen izé-mizé. Köszönöm, hogy vagy és már nagyon szeretnék zacskót tartani a templomban!
Már a délelőtt folyamán felmentem Budapestre. Nagyon izgatott voltam, hisz olyan régóta (október 18.) vártam, hogy elérkezzen ez a nap. Elsétáltam az Aréna előtt, de néhány külfölditől eltekintve nem volt ott senki sem, ezért úgy döntöttem, hogy majd később visszanézek. Fél négy körül érkeztem meg, akkor se voltak sokan, mindenesetre már odaálltam a kapu közelébe. Hat óráig nem sok érdekes történt... aztán megjelentek a biztonsági őrök és akkor hátulról elkezdett a tömeg nyomni egészen fél hétig még be nem engedtek... akkor aztán rohanás... jegyellenőrzésnél adódtak problémák, mert nem olvasta be a jegyeket az automata, hosszas perceket töltöttem a bejárat előtt még végül eldöntötték, hogy nem szórakoznak a "csoda masinával", hanem csak egyszerűen eltépik.
Mihelyt elengedtek meg sem álltam a színpadig, szerencsére alig voltak ott, így középen elől sikerült elhelyezkednem. Hihetetlenül boldog voltam, színpad alig 3 méterre tőlem...
Fél nyolckor még alig voltak emberek, ekkor kezdtem kételkedni abban, hogy tényleg eladtak-e 10 ezer jegyet, de aztán hirtelen annyian lettek a nézőtéren is. Szinte teltház volt, néhány szék maradt csak üresen. Nyolckor kezdődött a program azzal, hogy megjelent két dj, hogy majd szórakoztatja a népet. Szerintem a többségnek nem jött be ez a zene, mert hát egészen távol állt Shakira stílusától. Ez tartott kb. fél órát. Majd megint várakozás következett. Pakolásztak, hangszereltek a színpadon, majd megjelent 3 ember, aki jól alaposan feltörölte a színpadot Shakirának. Ami nem is fura, ha tudja az ember, hogy Shakira minden koncertjén mezítláb lép fel.
Majdnem negyed tíz volt, mikor megszólaltak a hangszerek, majd hamarosan felcsendült Shakira hangja és az Estoy aquí! Nah és itt akadok el, mert ami ezután történt azt nem lehet visszaadni. Azt a hangulatot, érzést, állapotot, örömet, csodálatot, tombolást, ami ott egyszerre hatott az emberre. Hihetetlen gyorsan teltek a percek, észre se vettem és már búcsúzott is... Fantasztikus volt, a hangja betöltötte az egész stadiont, aztán olyan táncokat lejtett, hogy öröm volt nézni. Olyan hangulatot csinált, hogy lent az arénában nem volt olyan ember, aki ne ugrált volna vele együtt!
Életem egyik legszebb élménye volt. Hétfő estig azért bennem volt az, hogy 16ezret kiadni néhány Shakira dalért? Ám a koncert után kétségem sincs afelől, hogy megérte, még többet is!
Egész este olyan boldog voltam és úgy éreztem, ez az amire vártam, sőt még többet is kaptam!
Kedd reggel azonban elfogott egy fura érzés. Valamiféle üresség. Mert tényleg annyira vártam, és fantasztikusan jó volt, de mégis hiányzott az, hogy már nincs mire várnom. Nincs semmi se, ami tudtam, hogy bekövetkezik és jó lesz!
Órákig bolyongtam Pesten. Nem tudtam mit csináljak, merre menjek. Tanácstalan voltam.
Aztán találkoztam egy volt gimis osztálytársammal, ő ment haza és akkor valahogy erőt vettem magamon és azt mondtam neki, hogy én is a buszhoz megyek. Valójában azonban csak vártam arra, hogy valaki eldöntse nekem, hogy hova utazzam.
A busz út vége felé már teljesen kész voltam és nem akartam mást csak sírni és sírni. Aztán akkor, abban az órában nem volt senki, aki meghallgasson, aki megértsen, aki megöleljen és aki azt mondja nincs semmi baj.
Most már jobb, mert helyre tudtam tenni magamban ezt a kis kilengést. Csak néha a nagyon jó után, az ember képes a gödörben landolni.
U.i.: Köszönöm Anyumnak, hogy meghallgatott és mindent, amit kapok tőle!
Neked meg köszönöm a mailt, és, hogy bár velem is nehéz, de elviselsz, és tényleg mindent megoldunk. Tudom, hogy érdekel, ami velem történik, csak néha rámjön ilyen izé-mizé. Köszönöm, hogy vagy és már nagyon szeretnék zacskót tartani a templomban!
