Talán ott, hogy már egy ideje nagyon ingerült vagyok és igazából senkihez sincs türelmem. Ennek is megvan mondjuk az oka, hiszen semmise véletlen. Bár ezt most inkább nem szeretném részletezni.
Nehéz velem kijönni, hirtelen haragra robbanok és mondok olyanokat, amit kicsit se gondolok komolyan. Csak akkor éppen az hagyja el a számat. De majd igyekszem visszafogni magam és remélem, hogy akiket megbántottam, azok megpróbálják elfelejteni és kicsit nagyobb türelmet tanusítanak felém. Tudom ez nagy kérés, de azért, ha lehet mégis kérném.
A hetem elég érdekesen telt. Tegnap este értem csak haza, amit egyáltalán nem bánok, mert jó volt kicsit távol lenni itthonról. A rossz dolgokat inkább nem részletezem, mert minek. A jó dolgokra koncentrálok.
Csütörtökön hosszú idő után találkoztam végre rég nem látott barátaimmal. Péntek este eltekintve 2 órától nagyon jól éreztem magam. Jó volt emlékezni a régi sztorikra, aztán érdekes volt, olyan emberrel beszélgetni, akivel igazából nincs közös beszélt nyelvünk, meg dartsozni, billiárdozni. Köszönöm ezt a két és fél napokat azoknak, akik részt vettek benne!
Néhány aranyos, kedves dolog még:
1. Szerdán este, mikor beszéltem nagyimmal telefonon, azt kérdeztem meg tőle, hogy "holnap is szeretni fogsz-e még?". A válasza az volt, hogy biztosan, mindig. De ezzel még nem ért véget a történet. Másnap délután megcsörrent a telefonom. Felveszem. Nagymamám volt az. Közli, hogy csak azért hívott, hogy elmondja, hogy még ma is mennyire szeret. Csak ennyit akart. Hát nem édes?
2. Tegnap felhív testvérem telefonon, hogy vett nekem egy kis tortát, mert mikor meglátta rögtön rámgondolt és tudta meg kell vennie. A tortán ez a kép van:
Ez a kedvencem. Mármint a maci. Olyan kedves volt Anditól is ez, nem?
3. Ma reggel felkelek. Csöngetnek. Kimegyek. Ki jött hozzánk? Nagypapám. Mert tegnap kintfelejtettem az mp3 lejátszómat náluk és Pécsre biztos vinni akarom majd, ezért elhozta nekem. Csak ezért beutazott. Imádom őt is. Olyan aranyos volt tőle ez, nem?
Ezek az apró kedvességek, úgy fel tudnak dobni, hogy hihetetlen. Ha mindennap részem lenne ilyenekben, nem hiszem, hogy gyakran lenne rossz kedvem.
Nehéz velem kijönni, hirtelen haragra robbanok és mondok olyanokat, amit kicsit se gondolok komolyan. Csak akkor éppen az hagyja el a számat. De majd igyekszem visszafogni magam és remélem, hogy akiket megbántottam, azok megpróbálják elfelejteni és kicsit nagyobb türelmet tanusítanak felém. Tudom ez nagy kérés, de azért, ha lehet mégis kérném.
A hetem elég érdekesen telt. Tegnap este értem csak haza, amit egyáltalán nem bánok, mert jó volt kicsit távol lenni itthonról. A rossz dolgokat inkább nem részletezem, mert minek. A jó dolgokra koncentrálok.
Csütörtökön hosszú idő után találkoztam végre rég nem látott barátaimmal. Péntek este eltekintve 2 órától nagyon jól éreztem magam. Jó volt emlékezni a régi sztorikra, aztán érdekes volt, olyan emberrel beszélgetni, akivel igazából nincs közös beszélt nyelvünk, meg dartsozni, billiárdozni. Köszönöm ezt a két és fél napokat azoknak, akik részt vettek benne!
Néhány aranyos, kedves dolog még:
1. Szerdán este, mikor beszéltem nagyimmal telefonon, azt kérdeztem meg tőle, hogy "holnap is szeretni fogsz-e még?". A válasza az volt, hogy biztosan, mindig. De ezzel még nem ért véget a történet. Másnap délután megcsörrent a telefonom. Felveszem. Nagymamám volt az. Közli, hogy csak azért hívott, hogy elmondja, hogy még ma is mennyire szeret. Csak ennyit akart. Hát nem édes?
2. Tegnap felhív testvérem telefonon, hogy vett nekem egy kis tortát, mert mikor meglátta rögtön rámgondolt és tudta meg kell vennie. A tortán ez a kép van:
Ez a kedvencem. Mármint a maci. Olyan kedves volt Anditól is ez, nem?
3. Ma reggel felkelek. Csöngetnek. Kimegyek. Ki jött hozzánk? Nagypapám. Mert tegnap kintfelejtettem az mp3 lejátszómat náluk és Pécsre biztos vinni akarom majd, ezért elhozta nekem. Csak ezért beutazott. Imádom őt is. Olyan aranyos volt tőle ez, nem?
Ezek az apró kedvességek, úgy fel tudnak dobni, hogy hihetetlen. Ha mindennap részem lenne ilyenekben, nem hiszem, hogy gyakran lenne rossz kedvem.
