Tegnap reggel korán kellett kelnem, mert apumékkal mentünk meglátogatni nagyapámat. Ő meg nem pont a szomszédban lakik. Kilenc után sikerült elindulni, és piszkálhattuk apumat, mert most kivételesen ő késett és nem mi. Alig hagytuk el a város határát, Andi elújságolta apámnak, hogy öcsikém abszintot ivott előző nap. Nah több se kelllett apumnak olyan kiselőadást lezavart, hogy utána fél óráig kussba maradt mindenki.
Megérkezvén nagyapámhoz természetesen már okés volt minden. A kis öreg nagyon örült nekünk. Mindig vesz vagy süt valamit, ha megyünk. Ez most sem volt másképp. Vett valami aprósütit, mogyorós rudat meg valami neve sincs kólát, amiben annyi E-betűs cucc volt, hogyha végig akartam volna olvasni, akkor még ma is ott lennék. Kis terefere után úgy döntöttünk kimegyünk nagyimhoz a temetőbe, de mivel 6an voltunk, a kocsi meg csak nem akart átváltozni minibusszá, ezért Andival úgy döntöttünk, hogy gyalogolunk. Én örültem neki, mert azért az a friss levegő meg nyugalom, ami egy kis faluban van, azt városban esélye sincs megtalálni az embernek. A nap is sütött, elkeztünk tesómmal énekelni, gondolom ezért nem jött ki senkisem az utcákra.
A temetőbe nagyapám hozott ilyen művirágokat, de azt a kompozíciót, ahogyan ezeket beállította, ötvözve a már kint lévő valamikor piros, de mára már a napocskának hála rózsaszínné vált tulipánokkal látni kellett volna. Mindenesetre mi jót szórakoztunk nagyapám fura ízlésvilágán.
Visszafelé bementünk a kocsmába. Nagyapám tök boldog volt, mert ugye látják mások is, hogy hozzá jönnek, hogy őt szeretik. Nekiálltunk csocsózni, illetve ez a szó elég erős rá, inkább csak forgattuk azokat a kiálló izéket és ujjongtunk, ha véletlenül beleszaladt a labda a bábuba. Aztán biliárdoztunk, nah ez már jobban ment, mondjuk nem nekem.
Nagyapám indulás előtt még elszórakoztatott régi történetekkel. Mesélte, hogy nézett ki fiatalkorában a ház, meg milyen állatuk volt. Mesélt, hogy régen volt kutyájuk, de mivel egyszer reggel mikor kikeltek az ágyból több kiskacsát találtak megfojtva, ezért állítólag nagyanyám fogott egy kötelet és felakasztotta a szilvafára. Engem ez kicsit sokkolt, főleg mert nagyim ilyen törékeny, halk szavú nő volt, akihez abszolút nem illik ez a fajta brutalitás.
Délután már itthon kellett a kertet rendezni. Sok gazt kivágni, összeszedni, kihordani meg elégetni. Nah ez a része tetszett is nekem. Anyum ki is találta, ha már úgyis tüzeskedünk, akkor este nyársalhatnánk is. Tök jól telt a délután/este is, nagyon ritka mostanában, hogy anyum és mi hárman közösen, egyszerre csinálunk valamit. Ráadásul most hangos szó sem volt, normálisan kijött mindenki mindenkivel. Estére pedig mindenki olyan fáradt volt, hogy még 10et sem ütött az óra, mikor már az ágyat nyomtuk.
Megérkezvén nagyapámhoz természetesen már okés volt minden. A kis öreg nagyon örült nekünk. Mindig vesz vagy süt valamit, ha megyünk. Ez most sem volt másképp. Vett valami aprósütit, mogyorós rudat meg valami neve sincs kólát, amiben annyi E-betűs cucc volt, hogyha végig akartam volna olvasni, akkor még ma is ott lennék. Kis terefere után úgy döntöttünk kimegyünk nagyimhoz a temetőbe, de mivel 6an voltunk, a kocsi meg csak nem akart átváltozni minibusszá, ezért Andival úgy döntöttünk, hogy gyalogolunk. Én örültem neki, mert azért az a friss levegő meg nyugalom, ami egy kis faluban van, azt városban esélye sincs megtalálni az embernek. A nap is sütött, elkeztünk tesómmal énekelni, gondolom ezért nem jött ki senkisem az utcákra.
A temetőbe nagyapám hozott ilyen művirágokat, de azt a kompozíciót, ahogyan ezeket beállította, ötvözve a már kint lévő valamikor piros, de mára már a napocskának hála rózsaszínné vált tulipánokkal látni kellett volna. Mindenesetre mi jót szórakoztunk nagyapám fura ízlésvilágán.
Visszafelé bementünk a kocsmába. Nagyapám tök boldog volt, mert ugye látják mások is, hogy hozzá jönnek, hogy őt szeretik. Nekiálltunk csocsózni, illetve ez a szó elég erős rá, inkább csak forgattuk azokat a kiálló izéket és ujjongtunk, ha véletlenül beleszaladt a labda a bábuba. Aztán biliárdoztunk, nah ez már jobban ment, mondjuk nem nekem.
Nagyapám indulás előtt még elszórakoztatott régi történetekkel. Mesélte, hogy nézett ki fiatalkorában a ház, meg milyen állatuk volt. Mesélt, hogy régen volt kutyájuk, de mivel egyszer reggel mikor kikeltek az ágyból több kiskacsát találtak megfojtva, ezért állítólag nagyanyám fogott egy kötelet és felakasztotta a szilvafára. Engem ez kicsit sokkolt, főleg mert nagyim ilyen törékeny, halk szavú nő volt, akihez abszolút nem illik ez a fajta brutalitás.
Délután már itthon kellett a kertet rendezni. Sok gazt kivágni, összeszedni, kihordani meg elégetni. Nah ez a része tetszett is nekem. Anyum ki is találta, ha már úgyis tüzeskedünk, akkor este nyársalhatnánk is. Tök jól telt a délután/este is, nagyon ritka mostanában, hogy anyum és mi hárman közösen, egyszerre csinálunk valamit. Ráadásul most hangos szó sem volt, normálisan kijött mindenki mindenkivel. Estére pedig mindenki olyan fáradt volt, hogy még 10et sem ütött az óra, mikor már az ágyat nyomtuk.
