Tegnap délután elég érdekesen telt. Anyum pár hete kitalálta, hogy nem tetszik neki így a hálószoba, ahogy van ezért rendezzük át. (kb. 2 hónappal ezelőtt is ezt csináltuk amúgy)
Tehát nekiláttunk hárman, anyum, öcsém és én. De miután anyum felvázolta, hogy mit, hová kell rakni ki is ment a szobából. Végülis alig több mint egy óra alatt el is készültünk. Nekem nem tetszik, de ez nem számít, mert végülis én vagyok itt legtöbbet és az kit érdekel? Nah ennyit erről, nem idegesítem magam miatta.
Szombaton este néztem a tévében a Discovery-t. A poliamoriáról volt szó benne. Aki nem tudná, annak most leírom, hogy ez az új divat amerikában. A lényeg, hogy az állítólag boldog párkapcsolatban élők, úgy gondolják, hogy nekik a monogámia túl unalmas. Ezért elkezdenek másokkal is ismerkedni. Férjnek és feleségnek is lesz másik állandó partnere is. Megbeszélik egymással, hogy milyen a másikkal, minden részletet, sőt az sem ritka, hogy a barátnők, barátok odaköltöznek a családhoz. És úgy éldegélnek hármasban, négyesben vagy kitudja mennyien. Lehet én vagyok régimódi, de hogy én ilyen kapcsolatba nem mennék bele az tuti. Nem értem miért ne lehetne egy emberrel leélni az életet? Anyát sem cserélek, apát sem, testvért sem... akkor férjet miért kellene? Miért nem lehet valakit tényleg szeretni életünk végéig? Ok, hogy a szerelem elmúlik, de a szeretet az megmaradhatna... Lehet én élek álomvilágban...
Nagyon szeretem a Helyszínelők c. sorozatot. Ha tehetitek nézzétek a Viasaton szokott menni általában 21h-tól. Tegnap is ment, és volt benne egy mondat, ami engem nagyon megragadott.
"Nem tudjuk mit keresünk, míg meg nem találjuk... vagy míg el nem veszítjük."
Tehát nekiláttunk hárman, anyum, öcsém és én. De miután anyum felvázolta, hogy mit, hová kell rakni ki is ment a szobából. Végülis alig több mint egy óra alatt el is készültünk. Nekem nem tetszik, de ez nem számít, mert végülis én vagyok itt legtöbbet és az kit érdekel? Nah ennyit erről, nem idegesítem magam miatta.
Szombaton este néztem a tévében a Discovery-t. A poliamoriáról volt szó benne. Aki nem tudná, annak most leírom, hogy ez az új divat amerikában. A lényeg, hogy az állítólag boldog párkapcsolatban élők, úgy gondolják, hogy nekik a monogámia túl unalmas. Ezért elkezdenek másokkal is ismerkedni. Férjnek és feleségnek is lesz másik állandó partnere is. Megbeszélik egymással, hogy milyen a másikkal, minden részletet, sőt az sem ritka, hogy a barátnők, barátok odaköltöznek a családhoz. És úgy éldegélnek hármasban, négyesben vagy kitudja mennyien. Lehet én vagyok régimódi, de hogy én ilyen kapcsolatba nem mennék bele az tuti. Nem értem miért ne lehetne egy emberrel leélni az életet? Anyát sem cserélek, apát sem, testvért sem... akkor férjet miért kellene? Miért nem lehet valakit tényleg szeretni életünk végéig? Ok, hogy a szerelem elmúlik, de a szeretet az megmaradhatna... Lehet én élek álomvilágban...
Nagyon szeretem a Helyszínelők c. sorozatot. Ha tehetitek nézzétek a Viasaton szokott menni általában 21h-tól. Tegnap is ment, és volt benne egy mondat, ami engem nagyon megragadott.
"Nem tudjuk mit keresünk, míg meg nem találjuk... vagy míg el nem veszítjük."
