Érzéseim...

Mindegy, melyikünk teszi meg az első lépést, hisz sokkal fontosabb, hogy általa közelebb kerülünk egymáshoz.

Ha egyszer mindkettőnk gyomra üres lenne, de csak egyetlen szelet kenyér heverne az asztalon. Én boldogan nézném, ahogy enyhíted vele éhséged. De Te biztosan megfeleznéd.

Mikor nem keresel, nem hívsz, mindig arra gondolok, hogy nem tudsz. De sose fordul meg a fejemben, hogy esetleg nem akarsz.

Ha tudnád mennyit jelent nekem ölelésed, bizonyára gyakrabban zárnál karjaidba.

Ha egyszer visszanézel a parton és rádöbbensz, hogy már régóta csak a te lábad hagy nyomot a homokban, akkor visszaszaladsz-e kétségbeesve, hogy megtalálj?

Ha egyszer olyan nyelven mondom, amit csak a tündérek beszélnek, ugye akkor majd keresel egyet, csak azért, hogy megértsd szavam? Nem adod fel ugye, ha nem leled meg őket az első fa árnyékában? Ugye folytatod a keresést? Lehet hetekbe, hónapokba telik, míg találsz egyet, de ugye…

Egy éjjel sírok majd. Fájni fog a lelkem. Lehet, egyedül leszel Kezembe veszem a telefont. Eszembe jutnak majd biztató szavaid, bölcs gondolataid, mosolyt csaló történeteid. Telnek a percek és én egyre erősebben érzem, hogy hallanom kell a hangod.Tárcsázok. Lassan. Minden egyes…

Ma reggel is megnéztem őket. Mind katonasorban ott álltak a polcomon. Hol is lehetnének, hisz minden este gondosan leellenőrzöm, hogy megvannak-e. Ritkán érek hozzájuk, csak a port törlöm le róluk. Féltem őket. Talán, mert azokhoz a napokhoz kötődnek, melyeket úgy szerettem. De…

Mondd, lefesthetem a megkarcolt ajtót?Mondd, megragaszthatom az eltépett papírt?Mondd, megvarrhatom a kiszakadt kabátot?Mondd, megjavíthatom, ami elromlott?És mondd, semmissé tehetem a bántó szavakat?Mondd, el tudom feledtetni veled elhibázott tetteimet?Mondd, elérhetem, hogy csak a jóra…

Egyszer csend, máskor zene.Egyszer szó, máskor tett.Egyszer könny, máskor mosoly.Egyszer haragszom, máskor hiányzol.Egyszer bántalak, máskor féltelek.Egyszer ellöklek, máskor ölellek.Egyszer velem vagy, máskor messze jársz.Egyszer szeretlek, máskor is.

Talán, ha többet beszélgetnénk, és kevesebbet veszekednénk.Talán, ha többet néznénk egymás szemébe, és kevesebbet a tévét.Talán, ha többet ölelnénk egymást, és kevesebb könnycsepp jutna a párnának.Talán, ha gyakrabban találkoznánk, és kevesebb lépést tennénk…

Van mikor elromlik. Először próbálod megjavítatni, de nem találsz olyan embert, aki segíteni tudna. Majd nekiállsz egyedül. Finom mozdulatokat végzel, nem akarsz nagyobb kárt tenni benne. Rászánsz több órát, napot, esetleg heteket, hónapokat. Végül elfogynak az ötleteid. Mérges…

Voltál már úgy, hogy megírtad a levelet, de nem küldted el? Elolvastad százszor-ezerszer. Minden a helyén van, minden passzol.  Nincs benne indulat, sem vád, felesleges ömlengés, megalázkodás. Csak olyan természetes, mint Te vagy. Lényegtelen dolgokról írtál, arról, hogy mi…

Egyszer régen valahol egy távoli réten éldegélt egy undok kavics és egy jóságos virág. A kavics a közeli tóról álmodott, meg akarta fürdetni magát benne. A kis virág legnagyobb örömét a kirándulók csodáló tekintete és mosolya jelentette. Egy meleg nyári napon egy férfi…

Leejtettem a földre egy egyforintost. A sok zöld fűszál között nem találtam. De mivel csak egy egyforintos volt, nem kerestem sokáig, továbbmentem. Másnap a boltban egy forint kellett volna, hogy meg tudjam venni kedvenc joghurtomat, de hiába néztem át az összes zsebemet, sehol sem…

Mérges voltam. Megüthettem volna, mégsem tettem. Pedig talán akkor megszabadulok ettől a tehertől. Ha kiadtam volna a dühöm, akkor lehet súlyos teherként nem nehezedne még mindig rám. De nem tettem. Összetéptem leveleit, fényképeit. Falhoz vágtam, amit tőle kaptam. Azt hittem…

Féltem, hogy elveszítem, ezért szorosan magamhoz öleltem. Nem is sejtettem ekkor, hogy egyszer majd ölelő karom lesz gyilkosa.

Napokig vádolta magát. Nem értette, mit ronthatott el, mit csinálhatott rosszul, amiért az ágyról a sarokba dobták. Ő mindig ugyanúgy viselkedett. Meghallgatta a kislány érdekes vagy épp haszontalan történeteit, könnyeket szárított fel, mosolyokat csalt az arcára, éjjel pedig…

Egyszer átmászom a kerítésen. Akkor majd  lehet azt veszem észre, hogy a másik oldalon sem szebb a fű és nincs több virág sem. A szemem megtelik csalódottsággal. Talán akkor én elfelejtem, de Neked emlékezetetned kell rá, hogy mégis van valami, ami más. Hiszen a kerítés már…

Néha a csillagok végtelenjébe vágyódom. De mielőtt elindulnék, rádöbbenek: félek, hogy soha nem találnék haza.

Ugye egyszer majd megosztjuk egymással legtitkosabb álmainkat?

Ha léteznek tündérek, biztos valami eldugott helyen élnek, ugye?Ülök a vonaton. Elképzelem, ahogy több mint száz évvel ezelőtt robogott ezen a szakaszon. Sehol egy villanyoszlop, füstölgő gyárkémény, betonút. Elvétve megpillantok egy parasztembert, amint baktat szekerével a…

Néha elfelejtek dolgokat. Késve fizetek be egy számlát, otthon hagyom a könyvemet, nem veszek tejet. Előfordul, hogy mérgelődöm, haragszom magamra, amiért kiment a fejemből. Másnapra ezek jelentéktelenné válnak. Hisz nem történik tragédia, ha néhány forint késedelmi kamatot…

Minden angyal életében eljön az a pillanat, mikor teste hirtelen megremeg, majd egész lényét átjárja a melegség. Ekkor már tudják, hogy megfogant az a  gyermek, akinek élete során útitársai lesznek.Sokat álmodoztam rólad. Elképzeltem milyen leszel. Talán szőke hajú és kék…

Reggel megérintett. Pedig sokszor észre se veszem, hogy létezik, hogy szükségem van rá, hogy megvilágít és felmelegít. Olyan természetesnek tűnik, talán mert szinte mindennap látom. Szeretem a napot. Néha persze ő is fájdalmat okoz, apró sugaraival megégeti a bőröm. Előfordul,…