Megint egy Coelho könyv és megint idézetek következnek. Poqival egymás után olvastuk ki a könyvet és mivel ő is rakott fel részleteket belőle a blogjára, azért úgy gondoltam azokat én már nem írom le ide, csak azokat, amik megragadtak, de ott nem szerepelnek. Ezért katt ide a többiért.
Minden azt súgja, hogy rossz döntést készülök hozni, de a rossz döntés is egy lépés.
Aki már veszített el olyavalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt, az rájön, hogy valójában semmije sincs.
Ha egyszer arra ébredek, hogy a hullámvasútonm ülök, vajon mit éreznék?
Az idő nem változtatja meg az embert, a bölcsesség sem változtatja meg az embert, az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem.
Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én, mint az emberek többsége, csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem.
Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és szenvedés közül a magány a legrosszabb.
Aki teljesen át tudja adni magát az érzésnek, aki szabadnak érzi magát, az szeret igazán.
Izgat az ismeretlen, a váratlan, a vágy, hogy valamit igazi, lángoló hévvel csináljak, azzal a bizonyosággal, hogy végre valóra válik egy álmom.
Ha arra gondolok, hogy milyen szörnyű ez a világ, akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda.
Aki már veszített el olyavalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt, az rájön, hogy valójában semmije sincs.
Ha egyszer arra ébredek, hogy a hullámvasútonm ülök, vajon mit éreznék?
Az idő nem változtatja meg az embert, a bölcsesség sem változtatja meg az embert, az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem.
Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én, mint az emberek többsége, csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem.
Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és szenvedés közül a magány a legrosszabb.
Aki teljesen át tudja adni magát az érzésnek, aki szabadnak érzi magát, az szeret igazán.
Izgat az ismeretlen, a váratlan, a vágy, hogy valamit igazi, lángoló hévvel csináljak, azzal a bizonyosággal, hogy végre valóra válik egy álmom.
Ha arra gondolok, hogy milyen szörnyű ez a világ, akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda.
Van olyan szenvedés, amelyet csak akkor felejthetünk el, ha felülemelkedünk a fájdalmunkon.
