Már egyszer megírtam ezt a bejegyzést, de fogalmam sincs miért egyik pillanatról a másikra elveszett. Most kezdem megint....
Érdekes napom volt ma. Két vizsgám volt és képes voltam úgy bemenni, hogy 1,5 órát aludtam. Persze nem történt semmi baj, mert 4es és 5ös lett, de azért lelkileg mégis rosszul érzem még most is magam miatta, hisz pont az ilyen gyerekes, felelőtlen viselkedésből akarok már kinőni. Nah majd lesz valami. Többet ilyet mindenesetre nem csinálok, akármilyen jó legyen is a társaság.
Jah és most számítani lehet majd, hogy ilyen gondolkodós bejegyzések jönnek, mert ugyebár egyedül éldegélek pár napig Pécsen és akkor ugye az ember sokat rágódik, hezitál, elemez meg ilyenek, vagy csak én?
Nem értem, hogy az aki közel van a valóságban miért van távol, és az aki messze van, az a valójában miért van a közelemben. Miért nem lehet, hogy valaki egyszer közel legyen ígyis-úgyis?
Ha érted, ha tudod, ha érdekel, ha nézed, ha érzed, akkor miért nem mondod?
