"Mire vágysz?"
Ez volt benne. Két szó, egy kérdőjel. Se feladó, se címzett, se aláírás. Csak egy kérdés. Biztos voltam benne, hogy a levél vagy nem nekem szól, vagy valaki szórakozik velem. Összegyűrtem majd kidobtam a szemetesbe.
De ez a két szó, nem hagyott békén. Az este folyamán többször gondolkoztam rajta.
Hogy mire vágyom?
A legszörnyűbb, hogy nem jutott eszembe semmi "nagy" dolog. Csak ilyen apróságok, minthogy férjem magától kivigye a szemetet, ne legyen nagy forgalom reggel az utakon, holnapra el tudjon vállalni a fodrász.
Rájöttem, hogy elfelejtettem álmodozni, nagy álmokat magam elé tűzni és azokért küzdeni, harcolni. Picike hangyának éreztem magam, aki teszi a dolgát, hordja az élelmet a bolyba. Aki régen még a hatalmas dombokhoz vágyódott, de nem mert letérni az ösvényről. Mindig csak a feladatra koncentrált, és mára már el is felejtette, hogy ő egyszer a dombokról álmodott.
Kikotortam a levelet a szemétből. Széthajtogattam. Majd a kérdést kijavítottam.
"Mira vágytam?"
Erre már könnyebb volt felelni. Csak úgy cikáztak a fejemben a be nem teljesített vágyak. Végül tíz konkrét álmot fogalmaztam meg. Legkönnyebbtől haladtam a legnehezebb felé.
1. A macska
Már régóta szerettem volna egyet. Kiskoromba mindig tele volt a ház velük. Aztán mikor összeköltöztem a férjemmel, mindig csak halogattuk ezt a témát. Majd ha saját lakásunk lesz, majd ha kertes házba lakunk, majd ha több szabadidőnk lesz. Mindig volt valami, néha értelmetlen kifogás, amibe végül beletörődtünk.
De azon az estén megfogadtam, hogy másnap beszerzek egyet. Így került hozzánk Molly, a fekete-fehér fél éves kislány cica.
Másnap hazaérve az állatmenhelyről, a postaládánkban újabb titokzatos levelet találtam.
folyt. köv.
Ez volt benne. Két szó, egy kérdőjel. Se feladó, se címzett, se aláírás. Csak egy kérdés. Biztos voltam benne, hogy a levél vagy nem nekem szól, vagy valaki szórakozik velem. Összegyűrtem majd kidobtam a szemetesbe.
De ez a két szó, nem hagyott békén. Az este folyamán többször gondolkoztam rajta.
Hogy mire vágyom?
A legszörnyűbb, hogy nem jutott eszembe semmi "nagy" dolog. Csak ilyen apróságok, minthogy férjem magától kivigye a szemetet, ne legyen nagy forgalom reggel az utakon, holnapra el tudjon vállalni a fodrász.
Rájöttem, hogy elfelejtettem álmodozni, nagy álmokat magam elé tűzni és azokért küzdeni, harcolni. Picike hangyának éreztem magam, aki teszi a dolgát, hordja az élelmet a bolyba. Aki régen még a hatalmas dombokhoz vágyódott, de nem mert letérni az ösvényről. Mindig csak a feladatra koncentrált, és mára már el is felejtette, hogy ő egyszer a dombokról álmodott.
Kikotortam a levelet a szemétből. Széthajtogattam. Majd a kérdést kijavítottam.
"Mira vágytam?"
Erre már könnyebb volt felelni. Csak úgy cikáztak a fejemben a be nem teljesített vágyak. Végül tíz konkrét álmot fogalmaztam meg. Legkönnyebbtől haladtam a legnehezebb felé.
1. A macska
Már régóta szerettem volna egyet. Kiskoromba mindig tele volt a ház velük. Aztán mikor összeköltöztem a férjemmel, mindig csak halogattuk ezt a témát. Majd ha saját lakásunk lesz, majd ha kertes házba lakunk, majd ha több szabadidőnk lesz. Mindig volt valami, néha értelmetlen kifogás, amibe végül beletörődtünk.
De azon az estén megfogadtam, hogy másnap beszerzek egyet. Így került hozzánk Molly, a fekete-fehér fél éves kislány cica.
Másnap hazaérve az állatmenhelyről, a postaládánkban újabb titokzatos levelet találtam.
folyt. köv.
