A lelke mélyén azonban tudta, hogy fontos. És, hogy minden pásztor, tengerész vagy vándorkereskedő ismer egy olyan helyet, ahol él valaki, aki képes elfeledtetni vele a szabad vándorlás örömét.
Az életben épp ez az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani.
Az emberek nagyon hamar felismerik, hogy mi az, amiért élniük kell. Talán éppen ezért nagyon hamar el is adják!
Ha kezdesz elígérni valamit, amid még nincs meg , akkor nem fogsz törekedni, hogy megszerezd.
Más nyelv is létezik, nemcsak a szavak.
Amikor juhokat legeltettem azt kockáztattam, hogy megmarja őket a kígyó és elpusztulnak. De ez hozzátartozik a juhok és a pásztorok életéhez.
Isten talán azért teremtette a sivatagot, hogy az ember elmosolyodhasson, amikor meglátja a datolyapálmákat.
A boldogságot egy homokszemben is meg lehet találni!
Ezek pedig a spacen már egyszer szerepeltek, de most ide is leírom:
Az életben épp ez az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani.
Az emberek nagyon hamar felismerik, hogy mi az, amiért élniük kell. Talán éppen ezért nagyon hamar el is adják!
Ha kezdesz elígérni valamit, amid még nincs meg , akkor nem fogsz törekedni, hogy megszerezd.
Más nyelv is létezik, nemcsak a szavak.
Amikor juhokat legeltettem azt kockáztattam, hogy megmarja őket a kígyó és elpusztulnak. De ez hozzátartozik a juhok és a pásztorok életéhez.
Isten talán azért teremtette a sivatagot, hogy az ember elmosolyodhasson, amikor meglátja a datolyapálmákat.
A boldogságot egy homokszemben is meg lehet találni!
Ezek pedig a spacen már egyszer szerepeltek, de most ide is leírom:
Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogyan szeretném, hogy történjenek, nem úgy ahogyan valóban történnek.
Sajnálta magát, mert néha az egész élet olyan rövidke idő alatt megváltozik, hogy az ember nem is tud hozzászokni.
Az emberek nem az ismeretlentől félnek, mert minden ember képes mindent elérni, amit akar és amire szüksége van. attól félünk csak, hogy elveszítjük azt, amink van.
Ha az ember szeret, még több értelme van mindennek.
Mert mikor szeretünk, mindig jobbak akarunk lenni, mint amik vagyunk.
És ha kicsit csökönyös lennék - mondta a fiúnak - az azért van, mert emberi szív vagyok, és az már csak ilyen. Az emberek félnek, hogy valóra váltsák legnagyobb álmaikat, gondolván, hogy meg sem érdemlik, vagy megvalósítani nem tudják őket. Mi, emberi szívek meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunk a szeretet lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra, amikor meghiúsul a várakozás, vagy arra a kincsre, amely - ahelyett hogy előkerülne - mindörökre a homok rejtekében marad. Mert ha ez történik, végül nagyon szenvedünk.
"Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár - mondta neki a szíve - Mi azonban ritkán szólunk ezekről a kincsekről, mert az emberek már nem vágynak rá, hogy megtalálják őket. Csak a gyerekeknek mesélünk róluk. Azután az életre hagyjuk, hogy mindenkit sorsa szerint vezessen. De sajnos csak kevés ember megy azon az úton, amely számára ki lett jelölve, amely a Személyes Történet és a Boldogság útja. A többiek számára a világ rémisztőnek tűnik, és ezért valóban rémisztő lesz. A szív azután egyre halkabban szól, de sosem némul el teljesen. És jobb is, ha ilyenkor már nem hallják meg a szavunkat: nem akarjuk, hogy az emberek szenvedjenek azért, mert nem követték a szívüket."
A szél kíváncsi volt és izgatta őt a dolog. Szívesen beszélt volna erről, de nem tudta hogyan kell az embereket széllé változtatni. Pedig ő annyi mindent tudott! Sivatagokat teremtett, hajókat süllyesztett el, letarolt egész erdőket, zenével és csodás zajokkal teli városokon suhant át. Úgy gondolta, hogy nem ismer határt, most meg itt egy fiú azt mondja neki, hogy vannak még dolgok, amiket megtehetne.
Ha valaki szeret, képes bármivé átváltozni, ami teremtetett. Ha valaki szeret, egyáltalán nem kell értenie, mi történik, mert akkor minden benne megy végbe, s az ember széllé tud válni. Persze akkor, ha a szél segít neki.
