Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,néma barátod, rabszolgád vagyok,alázatos és bizalmas barát,aki nem kér semmit, csak néz és imád,és nem akar lenni csak általad,csak az árnyéka annak, ami vagy.
Tudom semmi, de semmi közötök hozzám, butuska tücskök a fű között, mégis jólesik azt képzelni, hogy mikor így este, ablakot nyitok, nekem üzentek, sok hű kis barát, lelkendezve, hogy szép a világ.