Érzéseim...

Az ember néha csak megy. Nem néz se oldalra, se hátra, se fel, se le. Nem figyel. A mozgás automatikus. Bal láb majd a jobb, megint bal, majd jobb és így tovább. Még el nem érkezik az a pont. A cél, ahová indult. Megérkezik és nem emlékszik az útra, kikkel találkozott, a fákra,…

...ha nem mondom,...ha nem látszik,...ha távol vagyok,...ha haragszom, ...ha tagadom, ...ha nem akarod.

Néha még hiányzik, de már csak néha. Vajon egyszer ez is elmúlik? Lehet évek múltán már a nevét se tudom majd? Félek ettől azért. De talán pont ez a félelem az, ami nem engedi, hogy elfelejtsem.