Néhány napja Zsuzsi felrakott egy érdekes bejegyzést a blogjára a modern világunk legnagyobb szenvedélybetegségeiről.
Elgondolkoztam rajta, hogy vajon ez az egész mennyire igaz rám. Igazság szerint az utóbbi években Zsuzsival muszáj napi kontaktban lennünk. Nem tudom, hogy alakult ki, de így van és kész. Szóval néha már félek komolyan mikor így kezdődik a napom: reggel még az ágyban vagyok és már jönnek az smsek, amikre nekem kényszerem van azonnal válaszolni. Majd utána mikor mindketten rávettük magunkat, hogy kikeljünk az ágyból (és persze nincs se vizsga, se suli, se egyéb program), odaülünk a gép elé és folytatjuk msnen. Ha esetleg nincs netem vagy ő szakad, akkor semmi probléma hiszen ott a telefon. Aztán persze néha friss levegőt is kell szívni, szóval ha esetleg valami programunk lenne, akkor sincs gáz, mert smsezni mindig lehet.
És akkor most jön a titok, hogy "szenvedélybetegségünk" miatt ne kelljen elárverezni a házat, szóval erre a problémára is találtunk megoldást.
Azt hiszem tényleg függünk már egymástól, és a legjobb az egészben, hogy a nap bármely szakaszában bármiről tudunk beszélni és hihetetlen, de tényleg egyszer nem fordult még elő, hogy ne lett volna témánk. Néha már én sem értem, hogy lehet ennyit pofázni.
Lehet függőség, lehet nem normális dolog. De én mégis nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen barátnőm van. Bizony Zsuzsi, bizony.
Elgondolkoztam rajta, hogy vajon ez az egész mennyire igaz rám. Igazság szerint az utóbbi években Zsuzsival muszáj napi kontaktban lennünk. Nem tudom, hogy alakult ki, de így van és kész. Szóval néha már félek komolyan mikor így kezdődik a napom: reggel még az ágyban vagyok és már jönnek az smsek, amikre nekem kényszerem van azonnal válaszolni. Majd utána mikor mindketten rávettük magunkat, hogy kikeljünk az ágyból (és persze nincs se vizsga, se suli, se egyéb program), odaülünk a gép elé és folytatjuk msnen. Ha esetleg nincs netem vagy ő szakad, akkor semmi probléma hiszen ott a telefon. Aztán persze néha friss levegőt is kell szívni, szóval ha esetleg valami programunk lenne, akkor sincs gáz, mert smsezni mindig lehet.
És akkor most jön a titok, hogy "szenvedélybetegségünk" miatt ne kelljen elárverezni a házat, szóval erre a problémára is találtunk megoldást.
Azt hiszem tényleg függünk már egymástól, és a legjobb az egészben, hogy a nap bármely szakaszában bármiről tudunk beszélni és hihetetlen, de tényleg egyszer nem fordult még elő, hogy ne lett volna témánk. Néha már én sem értem, hogy lehet ennyit pofázni.
Lehet függőség, lehet nem normális dolog. De én mégis nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen barátnőm van. Bizony Zsuzsi, bizony.
