Howie a hatalmas perzsa cica a 15 éves Kristennel és annak családjával élt egy ausztrál kisvárosban. Egy hosszabb tengerentúli utazás alkalmával, mivel a macskát nem vihették magukkal, az 1600 mérföldre élő nagyszülőkre bízták kedvencüket. Visszatérve az utazásról azzal a szörnyű hírrel kellett szembesülniük, hogy a macska eltűnt. Szinte biztosak voltak benne, hogy kedvencük elpusztult, hiszen az elkényeztetett macskájuknak esélye sincs, hogy túlélje az utca borzalmait. Egy év elteltével házuk bejárati verandáján egy szerencsétlen kóbor cica jelent meg. Csontsoványra lefogyott, több sebből vérzett, mocskos és farkaséhes volt. Mikor Kristen megpillantotta rögtön tudta, hogy ez az ő elkényeztett perzsa cicája. Finoman felemelte, és sírva fakadt, mikor meghallotta boldog dorombolását.
Howie a 12 hónap alatt másfél ezer mérföldet tett meg hazáig. Az elkényeztett, dédelgetett perzsa macska vad folyókon kelt át, barátságtalan sivatagokon vágódott keresztül, és átküzdötte magát Ausztrália isten háta mögötti vidékeinek hatalamas pusztaságain. Tudta, hogy merre van az otthona, és sem a távolság, sem a veszély nem tudta elriasztani. Újra el akart terülni a puha heverőkön, lustán várni az elébe tálalt finom enni- és innivalót, amit azonban valószíbűleg a legjobban akart: ismét dorombolni annak a kislánynak az ölében, aki őt úgy szerette, és akihez ő annyira kötődött. Ez a szeretet hatalma!
Mikor elolvastam ezt a történetet, megkönnyeztem. Egy évig vándolrolt, valószínűleg többször eltévedt, fázott, éhezett, egyedül volt. De nem adta fel! Kitartott, hitt benne, hogy egyszer hazajut. És megcsinálta! A szeretet tartotta életben és a hit, hogy valahol várja őt egy család.
Minden szeretet, amit kapunk meg kell becsülni, értékelni kell! Ez az elkényeztett perzsa cica tudta ezt.
Howie a 12 hónap alatt másfél ezer mérföldet tett meg hazáig. Az elkényeztett, dédelgetett perzsa macska vad folyókon kelt át, barátságtalan sivatagokon vágódott keresztül, és átküzdötte magát Ausztrália isten háta mögötti vidékeinek hatalamas pusztaságain. Tudta, hogy merre van az otthona, és sem a távolság, sem a veszély nem tudta elriasztani. Újra el akart terülni a puha heverőkön, lustán várni az elébe tálalt finom enni- és innivalót, amit azonban valószíbűleg a legjobban akart: ismét dorombolni annak a kislánynak az ölében, aki őt úgy szerette, és akihez ő annyira kötődött. Ez a szeretet hatalma!
Mikor elolvastam ezt a történetet, megkönnyeztem. Egy évig vándolrolt, valószínűleg többször eltévedt, fázott, éhezett, egyedül volt. De nem adta fel! Kitartott, hitt benne, hogy egyszer hazajut. És megcsinálta! A szeretet tartotta életben és a hit, hogy valahol várja őt egy család.
Minden szeretet, amit kapunk meg kell becsülni, értékelni kell! Ez az elkényeztett perzsa cica tudta ezt.
