Annyira jól érzem magam most lelkileg, ahogy már nagyon régen nem. Most tényleg full őszintén, szemernyi kétség nélkül le merem írni, hogy igen, boldog vagyok.
A tegnap úgy indult, mint minden szombat. Anyummal elmentünk bevásárolni, majd ebéd. Délután filmeztem. Megnéztem az Eragon-t. Nekem nagyon tetszett. Most már nem akarok teleportálni, sokkal szívesebben elfogadnék egy sárkányt és repülnék vele a kék égen.
Este nagyimhoz mentünk ki. Mivel az ajándéka(edénykészlet) olyan nagy volt, hogy nehéz lett volna becsomagolni, ezért anyum kitalálta, hogy A/4-es lapokat ragasztunk a dobozra. Aki akart írt, aki akart rajzolt.  Mivel én Macinak hívom nagymamámat, ezért elhatároztam, hogy én egy pandát rajzolok neki. Szerintem annyira nem lett rossz.

Emellett még kapot tortát tőlünk, meg keresztanyuméktól dvd lejátszót. Amit szerintem az életben nem fog megtanulni kezelni. Kemi kiírta nekik az összes képet, ami az elmúlt 3 évben készült a családban. Leültünk, hogy megnézzük. Az eleje még érdekes volt, de mikor már a 100ik képet néztük meg egymás után ugyanarról a macskáról, már nem bírtuk idegekkel és feladtuk.
Olyan sokat nevettem tegnap, de igazából ha leírnám, akkor se adná vissza, mert azt át kellett élni. De azért berakok egy képet keresztanyumról (az arcát kérésre takartam el) Ezzel a nadrággal nyírt mindenkit:

Tegnapi nap a családé volt és olyan hálás vagyok, hogy ilyen édesanyát, testvéreket, nagyszülőket, rokonokat kaptam az égtől. És ezt még lehet fokozni...
Ma már kétszer is sikerült könnyeznem! Nem a szomorúságtól, hanem az örömtől. Két sms, két baráttól. Olyan jó néha azt olvasni, hogy fontos vagyok és, hogy szeretnek.
Tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy ismerhetem őket és a barátjuk lehetek. És bár messze laknak mindketten, de hiszem, hogy az igaz barátság nem attól függ, hogy mennyit látom a másikat, mikor találkozunk... hanem, hogy mennyire ismerem a lelkét, érzéseit...
KÖSZÖNÖM A CSALÁDOMNAK ÉS A BARÁTAIMNAK MINDAZT AMIT KAPOK TŐLÜK!

"Ha nincs olyan kicsiny dolog két ember kapcsolatában, aminek ne lenne jelentősége, ha az is fontos, hogy a másiknak nem kellett-e sokáig várnia a villamosra, és az új cipőjét már megszokta-e – akkor az a kapcsolat fontos és erős. Azt hiszem, az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis dolgok fontosak, hogy el ne felejtsük, melyik a másik ember kedvenc párnája, melyikkel szeret aludni, akkor is, ha az az elnyűttebb, öregebbik párna."