Érzéseim...

Szárnyakat adtam. Megtanult repülni. Először örömmel néztem, ahogy szállt a magasban. Később féltem, hogy messze megy, szebb tájakat lát és az én egyszerű otthonomat kopott viskónak tartja majd. Rettegtem, hogy elhagy a távoli vidékek hívogató szellőiért. Régen hittem…

Talán nincs rosszabb mint, mikor a látom a szeretet lény szemében a fájdalmat, az ismeretlentől való rettegést. És érzem a halál jelenlétét, aki bár most csak egy apró fuvallatot hintett felé, de tudom csak hetek, hónapok, esetleg néhány év kérdése és végleg elragadja tőlem.…

Egyszerre van a születésnapunk, csak míg neki a 10ik, addig én már kicsit előrébb tartok. Mindenesetre rám (is) várnak, hogy jelentkezzek a születésnapi játékokba. Kiskoromban mit meg nem adtam volna, ha megforgathatom a szerencsekereket. Meg a táskás játékot is szerettem igaz, azt…